A zsoltárok könyve 88

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.	1 Canticum. Psalmus. Filiorum Core. Magistro chori. Secundum " Mahalat ". Ad cantandum. Maskil. Heman Ezrahitae.
2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.	2 Domine, Deus salutis meae, in die clamavi et nocte coram te.
3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.	3 Intret in conspectu tuo oratio mea; inclina aurem tuam ad precem meam.
4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.	4 Quia repleta est malis anima mea, et vita mea inferno appropinquavit.
5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.	5 Aestimatus sum cum descendentibus in lacum, factus sum sicut homo sine adiutorio.
6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.	6 Inter mortuos liber, sicut vulnerati dormientes in sepulcris; quorum non es memor amplius, et ipsi de manu tua abscissi sunt.
7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.	7 Posuisti me in lacu inferiori, in tenebrosis et in umbra mortis.
8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.	8 Super me gravatus est furor tuus, et omnes fluctus tuos induxisti super me.
9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.	9 Longe fecisti notos meos a me, posuisti me abominationem eis; conclusus sum et non egrediar.
10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:	10 Oculi mei languerunt prae afflictione. Clamavi ad te, Domine, tota die, expandi ad te manus meas. -
11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?	11 Numquid mortuis facies mirabilia, aut surgent umbrae et confitebuntur tibi?
12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?	12 Numquid narrabit aliquis in sepulcro misericordiam tuam et veritatem tuam in loco perditionis?
13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?	13 Numquid cognoscentur in tenebris mirabilia tua, et iustitia tua in terra oblivionis?
14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.	14 Et ego ad te, Domine, clamavi, et mane oratio mea praeveniet te.
15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?	15 Ut quid, Domine, repellis animam meam, abscondis faciem tuam a me?
16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.	16 Pauper sum ego et moriens a iuventute mea; portavi pavores tuos et conturbatus sum.
17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.	17 Super me transierunt irae tuae, et terrores tui exciderunt me.
18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.	18 Circuierunt me sicut aqua tota die, circumdederunt me simul.
19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.	19 Elongasti a me amicum et proximum, et noti mei sunt tenebrae.