A zsoltárok könyve 88

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.	1 Cantique.Psaume. Des fils de Coré. Du maître de chant. Pour la maladie. Pour l'affliction. Poème. De Hémân l'indigène.
2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.	2 Yahvé, Dieu de mon salut, lorsque je crie la nuit devant toi,
3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.	3 que jusqu'à toi vienne ma prière, prête l'oreille à mes sanglots.
4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.	4 Car mon âme est rassasiée de maux et ma vie est au bord du shéol;
5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.	5 déjà compté comme descendu dans la fosse, je suis un homme fini:
6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.	6 congédié chez les morts, pareil aux tués qui gisent dans la tombe, eux dont tu n'as plus souvenir etqui sont retranchés de ta main.
7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.	7 Tu m'as mis au tréfonds de la fosse, dans les ténèbres, dans les abîmes;
8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.	8 sur moi pèse ta colère, tu déverses toutes tes vagues.
9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.	9 Tu as éloigné de moi mes compagnons, tu as fait de moi une horreur pour eux; je suis enfermé et nepuis sortir,
10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:	10 mon oeil est usé par le malheur. Je t'appelle, Yahvé, tout le jour, je tends les mains vers toi:
11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?	11 "Pour les morts fais-tu des merveilles, les ombres se lèvent-elles pour te louer?
12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?	12 Parle-t-on de ton amour dans la tombe, de ta vérité au lieu de perdition?
13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?	13 Connaît-on dans la ténèbre tes merveilles et ta justice au pays de l'oubli...?"
14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.	14 Et moi, je crie vers toi, Yahvé, le matin, ma prière te prévient;
15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?	15 pourquoi, Yahvé, repousses-tu mon âme, caches-tu loin de moi ta face?
16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.	16 Malheureux et mourant dès mon enfance, j'ai enduré tes effrois, je suis à bout;
17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.	17 sur moi ont passé tes colères, tes épouvantes m'ont réduit à rien.
18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.	18 Elles me cernent comme l'eau tout le jour, se referment sur moi toutes ensemble.
19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.	19 Tu éloignes de moi amis et proches; ma compagnie, c'est la ténèbre.