A zsoltárok könyve 88

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.	1 'Canto. Salmo. Dei figli di Core. Al maestro del coro. Su "Macalat". Per canto. Maskil. Di Eman l'Ezraita.'
2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.	2 Signore, Dio della mia salvezza, davanti a te grido giorno e notte.
3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.	3 Giunga fino a te la mia preghiera, tendi l'orecchio al mio lamento.
4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.	4 Io sono colmo di sventure, la mia vita è vicina alla tomba.
5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.	5 Sono annoverato tra quelli che scendono nella fossa, sono come un morto ormai privo di forza.
6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.	6 È tra i morti il mio giaciglio, sono come gli uccisi stesi nel sepolcro, dei quali tu non conservi il ricordo e che la tua mano ha abbandonato.
7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.	7 Mi hai gettato nella fossa profonda, nelle tenebre e nell'ombra di morte.
8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.	8 Pesa su di me il tuo sdegno e con tutti i tuoi flutti mi sommergi.
9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.	9 Hai allontanato da me i miei compagni, mi hai reso per loro un orrore. Sono prigioniero senza scampo;
10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:	10 si consumano i miei occhi nel patire. Tutto il giorno ti chiamo, Signore, verso di te protendo le mie mani.
11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?	11 Compi forse prodigi per i morti? O sorgono le ombre a darti lode?
12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?	12 Si celebra forse la tua bontà nel sepolcro, la tua fedeltà negli inferi?
13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?	13 Nelle tenebre si conoscono forse i tuoi prodigi, la tua giustizia nel paese dell'oblio?
14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.	14 Ma io a te, Signore, grido aiuto, e al mattino giunge a te la mia preghiera.
15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?	15 Perché, Signore, mi respingi, perché mi nascondi il tuo volto?
16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.	16 Sono infelice e morente dall'infanzia, sono sfinito, oppresso dai tuoi terrori.
17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.	17 Sopra di me è passata la tua ira, i tuoi spaventi mi hanno annientato,
18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.	18 mi circondano come acqua tutto il giorno, tutti insieme mi avvolgono.
19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.	19 Hai allontanato da me amici e conoscenti, mi sono compagne solo le tenebre.