A zsoltárok könyve 88

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 2008
1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.	1 Canto. Salmo. Dei figli di Core. Al maestro del coro. Sull’aria di «Macalàt leannòt». Maskil. Di Eman, l’Ezraita.
2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.	2 Signore, Dio della mia salvezza,davanti a te grido giorno e notte.
3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.	3 Giunga fino a te la mia preghiera,tendi l’orecchio alla mia supplica.
4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.	4 Io sono sazio di sventure,la mia vita è sull’orlo degli inferi.
5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.	5 Sono annoverato fra quelli che scendono nella fossa,sono come un uomo ormai senza forze.
6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.	6 Sono libero, ma tra i morti,come gli uccisi stesi nel sepolcro,dei quali non conservi più il ricordo,recisi dalla tua mano.
7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.	7 Mi hai gettato nella fossa più profonda,negli abissi tenebrosi.
8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.	8 Pesa su di me il tuo furoree mi opprimi con tutti i tuoi flutti.
9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.	9 Hai allontanato da me i miei compagni,mi hai reso per loro un orrore.Sono prigioniero senza scampo,
10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:	10 si consumano i miei occhi nel patire.Tutto il giorno ti chiamo, Signore,verso di te protendo le mie mani.
11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?	11 Compi forse prodigi per i morti?O si alzano le ombre a darti lode?
12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?	12 Si narra forse la tua bontà nel sepolcro,la tua fedeltà nel regno della morte?
13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?	13 Si conoscono forse nelle tenebre i tuoi prodigi,la tua giustizia nella terra dell’oblio?
14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.	14 Ma io, Signore, a te grido aiutoe al mattino viene incontro a te la mia preghiera.
15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?	15 Perché, Signore, mi respingi?Perché mi nascondi il tuo volto?
16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.	16 Sin dall’infanzia sono povero e vicino alla morte,sfinito sotto il peso dei tuoi terrori.
17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.	17 Sopra di me è passata la tua collera,i tuoi spaventi mi hanno annientato,
18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.	18 mi circondano come acqua tutto il giorno,tutti insieme mi avvolgono.
19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.	19 Hai allontanato da me amici e conoscenti,mi fanno compagnia soltanto le tenebre.