A zsoltárok könyve 88

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.	1 A canticle of a psalm for the sons of Core: unto the end, for Maheleth, to answer understanding of Eman the Ezrahite.
2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.	2 O Lord, the God of my salvation: I have cried in the day, and in the night before thee.
3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.	3 Let my prayer come in before thee: incline thy ear to my petition.
4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.	4 For my soul is filled with evils: and my life hath drawn nigh to hell.
5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.	5 I am counted among them that go down to the pit: I am become as a man without help,
6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.	6 free among the dead. Like the slain sleeping in the sepulchres, whom thou rememberest no more: and they are cast off from thy hand.
7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.	7 They have laid me in the lower pit: in the dark places, and in the shadow of death.
8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.	8 Thy wrath is strong over me: and all thy waves thou hast brought in upon me.
9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.	9 Thou hast put away my acquaintance far from me: they have set me an abomination to themselves. I was delivered up, and came not forth:
10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:	10 my eyes languished through poverty. All the day I cried to thee, O Lord: I stretched out my hands to thee.
11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?	11 Wilt thou shew wonders to the dead? or shall physicians raise to life, and give praise to thee?
12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?	12 Shall any one in the sepulchre declare thy mercy: and thy truth in destruction?
13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?	13 Shall thy wonders be known in the dark; and thy justice in the land of forgetfulness?
14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.	14 But I, O Lord, have cried to thee: and in the morning my prayer shall prevent thee.
15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?	15 Lord, why castest thou off my prayer: why turnest thou away thy face from me?
16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.	16 I am poor, and in labours from my youth: and being exalted have been humbled and troubled.
17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.	17 Thy wrath hath come upon me: and thy terrors have troubled me.
18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.	18 They have come round about me like water all the day: they have compassed me about together.
19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.	19 Friend and neighbour thou hast put far from me: and my acquaintance, because of misery.