Jób könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Jó respondeu então nestes termos:
2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?	2 Até quando afligireis a minha alma e me atormentareis com vossos discursos?
3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.	3 Eis que já por dez vezes me ultrajastes, e não vos envergonhais de me insultar.
4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.	4 Mesmo que eu tivesse verdadeiramente pecado, minha culpa só diria respeito a mim mesmo.
5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.	5 Se vos quiserdes levantar contra mim, e convencer-me de ignomínia,
6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.	6 sabei que foi Deus quem me afligiu e me cercou com suas redes.
7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.	7 Clamo contra a violência, e ninguém me responde; levanto minha voz, e não há quem me faça justiça.
8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.	8 Fechou meu caminho para que eu não possa passar, e espalha trevas pelo meu caminho;
9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.	9 despojou-me de minha glória, e tirou-me a coroa da cabeça.
10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.	10 Demoliu-me por inteiro, e pereço, desenraizou minha esperança como uma árvore,
11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.	11 acendeu a sua cólera contra mim, tratou-me como um inimigo.
12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.	12 Suas milícias se concentraram, construíram aterros para me assaltarem, acamparam em volta de minha tenda.
13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;	13 Meus irmãos foram para longe de mim, meus amigos de mim se afastaram.
14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;	14 Meus parentes e meus íntimos desapareceram, os hóspedes de minha casa esqueceram-se de mim.
15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;	15 Minhas servas olham-me como um estranho, sou um desconhecido para elas.
16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;	16 Chamo meu escravo, ele não responde, preciso suplicar-lhe com a boca.
17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;	17 Minha mulher tem horror de meu hálito, sou pesado aos meus próprios filhos.
18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;	18 Até as crianças caçoam de mim; quando me levanto, troçam de mim.
19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.	19 Meus íntimos me abominam, aqueles que eu amava voltam-se contra mim.
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.	20 Meus ossos estão colados à minha pele, à minha carne, e fujo com a pele de meus dentes.
21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.	21 Compadecei-vos de mim, compadecei-vos de mim, ao menos vós, que sois meus amigos, pois a mão de Deus me feriu.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?	22 Por que me perseguis como Deus, e vos mostrais insaciáveis de minha carne?
23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,	23 Oh!, se minhas palavras pudessem ser escritas, consignadas num livro,
24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!	24 gravadas por estilete de ferro em chumbo, esculpidas para sempre numa rocha!
25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;	25 Eu o sei: meu vingador está vivo, e aparecerá, finalmente, sobre a terra.
26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;	26 Por detrás de minha pele, que envolverá isso, na minha própria carne, verei Deus.
27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!	27 Eu mesmo o contemplarei, meus olhos o verão, e não os olhos de outro; meus rins se consomem dentro de mim.
28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’	28 Pois, se dizes: Por que o perseguimos, e como encontraremos nele uma razão para condená-lo?
29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«	29 Temei o gume da espada, pois a cólera de Deus persegue os maus, e sabereis que há uma justiça.