Jób könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 - Ma Giobbe rispose e disse:
2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?	2 «Fino a quando affliggerete l'anima mia, e mi opprimerete con discorsi?
3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.	3 Son già dieci volte che voi m'ingiuriate, e non vi vergognate di maltrattarmi.
4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.	4 Eppure, quand'anche io fossi in ignoranza, presso di me rimarrebbe l'ignoranza mia.
5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.	5 Voi invece contro me v'insuperbite e mi rimproverate a motivo dei miei obbrobrii;
6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.	6 ebbene sappiate che Dio non mi affligge con giudizio giusto, sì da ricingermi con i suoi flagelli.
7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.	7 Ecco, io grido soffrendo violenza, ma nessuno m'ascolta, alzo le strida, ma nessuno fa giustizia.
8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.	8 Il mio sentiero [Dio] ha sbarrato, sì che non passo, e sulla mia strada ha posto le tenebre.
9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.	9 Dell'onor mio egli mi ha spogliato, e mi tolse la corona dalla testa.
10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.	10 Da ogni parte mi ha demolito, ed io perisco, la mia speranza ha distrutto come ad albero sradicato.
11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.	11 Divampò contro me la sua collera, mi ha considerato qual nemico suo.
12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.	12 Tutte irruppero le sue torme, apparecchiarono la loro strada contro di me, s'accamparono attorno alla mia tenda.
13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;	13 I miei fratelli allontanò egli da me, e i miei conoscenti come stranieri da me si ritirarono;
14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;	14 i miei vicini mi hanno abbandonato, e quei che mi conoscevano mi hanno dimenticato;
15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;	15 gl'inquilini di mia casa e le mie serve qual forastiero mi stimano, e qual pellegrino son diventato agli occhi loro.
16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;	16 Chiamo il mio servo, ma egli non risponde, di bocca mia io sto a supplicarlo!
17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;	17 L'alito mio fa nausea a mia moglie, e mi raccomando ai figli del mio seno.
18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;	18 Perfin gli stolti mi hanno disprezzato, e pur se m'allontano essi mi beffeggiano.
19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.	19 Quei che già furono miei consiglieri mi hanno abominato, e chi ebbi in sommo amore mi si è voltato contro.
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.	20 Alla mia pelle, consuntasi la carne, s'è attaccato il mio scheletro, e sono rimaste solo le labbra attorno ai miei denti.
21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.	21 Pietà di me, pietà di me, almeno voi amici miei, perchè la mano del Signore mi ha toccato!
22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?	22 Perchè mi perseguitate, come [fa] Dio, e vi state a satollare delle mie carni?
23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,	23 Oh! venissero pur scritte le mie parole, oh! fossero vergate nel libro,
24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!	24 oh con scalpello di ferro e lamina di piombonella dura selce fossero incise!
25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;	25 Io so infatti che il mio redentore vive, e nell'ultimo giorno io sorgerò dalla terra,
26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;	26 e che nuovamente mi circonderò della mia pelle, e nella mia carne vedrò il mio Dio.
27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!	27 [Quel Dio] che vedrò io stesso, e contempleranno i miei occhi, e non [quelli di] un altro! Questa mia speranza è riposta nel mio seno.
28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’	28 Perchè mai dunque voi esclamate: - Esaminiamo costui, e la radice della questione troveremo in lui ?-
29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«	29 Guardatevi piuttosto voialtri dalla spada, poichè c'è una spada che vendica l'iniquità: e sappiate che v'è un giudizio!».