Jób könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Job prit la parole et dit:
2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?	2 Jusqu'à quand allez-vous me tourmenter et m'écraser par vos discours?
3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.	3 Voilà dix fois que vous m'insultez et me malmenez sans vergogne.
4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.	4 Même si je m'étais égaré, mon égarement resterait en moi seul.
5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.	5 Mais, en vérité, quand vous pensez triompher de moi et m'imputer mon opprobre,
6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.	6 sachez que Dieu lui-même m'a fait du tort et enveloppé de son filet.
7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.	7 Si je crie à la violence, pas de réponse; si j'en appelle, point de jugement.
8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.	8 Il a dressé sur ma route un mur infranchissable, mis des ténèbres sur mes sentiers.
9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.	9 Il m'a dépouillé de ma gloire, ôté la couronne de ma tête.
10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.	10 Il me sape de toutes parts pour me faire disparaître; il déracine comme un arbre mon espérance.
11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.	11 Enflammé de colère contre moi, il me considère comme son adversaire.
12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.	12 Ensemble ses troupes sont arrivées; elles ont frayé vers moi leur chemin d'approche, campé autour dema tente.
13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;	13 Mes frères, il les a écartés de moi, mes relations s'appliquent à m'éviter.
14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;	14 Mes proches et mes familiers ont disparu, les hôtes de ma maison m'ont oublié.
15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;	15 Mes servantes me tiennent pour un intrus, je suis un étranger à leurs yeux.
16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;	16 Si j'appelle mon serviteur, il ne répond pas, et je dois moi-même le supplier.
17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;	17 Mon haleine répugne à ma femme, ma puanteur à mes propres frères.
18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;	18 Même les gamins me témoignent du mépris: si je me lève, ils se mettent à dauber sur moi.
19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.	19 Tous mes intimes m'ont en horreur, mes préférés se sont retournés contre moi.
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.	20 Sous ma peau, ma chair tombe en pourriture et mes os se dénudent comme des dents.
21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.	21 Pitié, pitié pour moi, ô vous mes amis! car c'est la main de Dieu qui m'a frappé.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?	22 Pourquoi vous acharner sur moi comme Dieu lui-même, sans vous rassasier de ma chair?
23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,	23 Oh! je voudrais qu'on écrive mes paroles, qu'elles soient gravées en une inscription,
24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!	24 avec le ciseau de fer et le stylet, sculptées dans le roc pour toujours!
25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;	25 Je sais, moi, que mon Défenseur est vivant, que lui, le dernier, se lèvera sur la poussière.
26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;	26 Après mon éveil, il me dressera près de lui et, de ma chair, je verrai Dieu.
27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!	27 Celui que je verrai sera pour moi, celui que mes yeux regarderont ne sera pas un étranger. Et mesreins en moi se consument.
28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’	28 Lorsque vous dites: "Comment l'accabler, quel prétexte trouverons-nous en lui?"
29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«	29 Craignez pour vous-mêmes l'épée, car la colère s'enflammera contre les fautes, et vous saurez qu'il y aun jugement.