Jób könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Then Job answered and said:
2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?	2 How long will you vex my soul, grind me down with words?
3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.	3 These ten times you have reviled me, have assailed me without shame!
4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.	4 Be it indeed that I am at fault and that my fault remains with me,
5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.	5 Even so, if you would vaunt yourselves against me and cast up to me any reproach,
6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.	6 Know then that God has dealt unfairly with me, and compassed me round with his net.
7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.	7 If I cry out "Injustice!" I am not heard. I cry for help, but there is no redress.
8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.	8 He has barred my way and I cannot pass; he has veiled my path in darkness;
9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.	9 He has stripped me of my glory, and taken the diadem from my brow.
10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.	10 He breaks me down on every side, and I am gone; my hope he has uprooted like a tree.
11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.	11 His wrath he has kindled against me; he counts me among his enemies.
12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.	12 His troops advance as one man; they build up their road to attack me, and they encamp around my tent.
13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;	13 My brethren have withdrawn from me, and my friends are wholly estranged.
14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;	14 My kinsfolk and companions neglect me, and my guests have forgotten me.
15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;	15 Even my handmaids treat me as a stranger; I am an alien in their sight.
16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;	16 I call my servant, but he gives no answer, though in my speech I plead with him.
17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;	17 My breath is abhorred by my wife; I am loathsome to the men of my family.
18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;	18 The young children, too, despise me; when I appear, they speak against me.
19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.	19 All my intimate friends hold me in horror; those whom I loved have turned against me!
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.	20 My bones cleave to my skin, and I have escaped with my flesh between my teeth.
21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.	21 Pity me, pity me, O you my friends, for the hand of God has struck me!
22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?	22 Why do you hound me as though you were divine, and insatiably prey upon me?
23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,	23 Oh, would that my words were written down! Would that they were inscribed in a record:
24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!	24 That with an iron chisel and with lead they were cut in the rock forever!
25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;	25 But as for me, I know that my Vindicator lives, and that he will at last stand forth upon the dust;
26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;	26 And from my flesh I shall see God; my inmost being is consumed with longing.
27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!	27 Whom I myself shall see: my own eyes, not another's, shall behold him,
28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’	28 But you who say, "How shall we persecute him, seeing that the root of the matter is found in him?"
29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«	29 Be afraid of the sword for yourselves, for these crimes deserve the sword; that you may know that there is a judgment.