Jób könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Respondens autem Iob dixit:
2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?	2 “ Usquequo affligitis ani mam meam et atteritis me sermonibus?
3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.	3 En decies obiurgatis me et non erubescitis opprimentes me.
4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.	4 Nempe, etsi erravi, mecum erit error meus.
5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.	5 Si vos contra me erigimini et arguitis me opprobriis meis,
6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.	6 saltem nunc intellegite quia Deus non aequo iudicio afflixerit me et rete suo me cinxerit.
7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.	7 Etsi clamo: Vim patior!, non exaudior; si vociferor, non est qui iudicet.
8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.	8 Semitam meam circumsaepsit, et transire non possum; et in calle meo tenebras posuit.
9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.	9 Spoliavit me gloria mea et abstulit coronam de capite meo.
10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.	10 Destruxit me undique, et pereo, et evellit quasi arborem spem meam.
11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.	11 Iratus est contra me furor eius, et sic me habuit quasi hostem suum.
12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.	12 Simul venerunt turmae eius et fecerunt sibi viam adversus me et obsederunt in gyro tabernaculum meum.
13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;	13 Fratres meos longe fecit a me, et noti mei quasi alieni recesserunt a me.
14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;	14 Dereliquerunt me propinqui mei, et, qui me noverant, obliti sunt mei.
15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;	15 Inquilini domus meae et ancillae meae sicut alienum habuerunt me, et quasi peregrinus fui in oculis eorum.
16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;	16 Servum meum vocavi, et non respondit; ore proprio deprecabar illum.
17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;	17 Halitum meum exhorruit uxor mea, et fetui filiis uteri mei.
18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;	18 Vel infantes despiciebant me et, cum surgerem, detrahebant mihi.
19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.	19 Abominati sunt me quondam consiliarii mei; et, quem maxime diligebam, aversatus est me.
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.	20 Pelli meae, consumptis carnibus, adhaesit os meum, et evanuit cutis mea circa dentes meos.
21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.	21 Miseremini mei, miseremini mei, saltem vos, amici mei, quia manus Domini tetigit me.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?	22 Quare persequimini me sicut Deus et carnibus meis non saturamini?
23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,	23 Quis mihi tribuat, ut scribantur sermones mei? Quis mihi det, ut exarentur in libro
24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!	24 stilo ferreo et plumbeo, in aeternum sculpantur in silice?
25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;	25 Scio enim quod redemptor meus vivit et in novissimo super pulvere stabit;
26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;	26 et post pellem meam hanc, quam abstraxerunt, et de carne mea videbo Deum.
27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!	27 Quem visurus sum ego ipse, et oculi mei conspecturi sunt, et non alienum. Consumpti sunt renes mei in sinu meo.
28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’	28 Si ergo nunc dicitis: “Quomodo persequemur eum et radicem verbi inveniemus contra eum?”,
29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«	29 timete a facie gladii, quoniam ultor iniquitatum gladius est; et scitote esse iudicium ”.