Jób könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Then Job answered , and said:
2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?	2 How long do you afflict my soul, and break me in pieces with words?
3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.	3 Behold, these ten times you confound me, and are not ashamed to oppress me.
4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.	4 For if I have been ignorant, my ignorance shall be with me.
5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.	5 But you have set yourselves up against me, and reprove me with my reproaches.
6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.	6 At least now understand, that God hath not afflicted me with an equal judgment, and compassed me with his scourges.
7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.	7 Behold I cry suffering violence, and no one will hear: I shall cry aloud, and there is none to judge.
8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.	8 He hath hedged in my path round about, and I cannot pass, and in my way he hath set darkness.
9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.	9 He hath stripped me of my glory, and hath taken the crown from my head.
10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.	10 He hath destroyed me on every side, and I am lost, and he hath taken away my hope, as from a tree that is plucked up.
11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.	11 His wrath is kindled against me, and he hath counted me as his enemy.
12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.	12 His troops have come together, and have made themselves a way by me, and have besieged my tabernacle round about.
13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;	13 He hath put my brethren far from me, and my acquaintance like strangers have departed from me.
14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;	14 My kinsmen have forsaken me, and they that knew me, have forgotten me.
15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;	15 They that dwelt in my house, and my maidservants have counted me a stranger, and I have been like an alien in their eyes.
16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;	16 I called my servant, and he gave me no answer, I entreated him with my own mouth.
17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;	17 My wife hath abhorred my breath, and I entreated the children of my womb.
18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;	18 Even fools despise me; and when I gone from them, they spoke against me.
19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.	19 They that were sometime my counsellors, have abhorred me: and he whom I love most is turned against me.
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.	20 The flesh being consumed. My bone hath cleaved to my skin, and nothing but lips are left about my teeth.
21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.	21 Have pity on me, have pity on me, at least you my friends, because the hand of the Lord hath touched me.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?	22 Why do you persecute me as God, and glut yourselves with my flesh?
23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,	23 Who will grant me that my words may be written? Who will grant me that they may be marked down in a book?
24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!	24 With an iron pen and in a plate of lead, or else be graven with an instrument in flint stone.
25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;	25 For I know that my Redeemer liveth, and in the last day I shall rise out of the earth.
26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;	26 And I shall be clothed again with my skin, and in my flesh I will see my God.
27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!	27 Whom I myself shall see, and my eyes shall behold, and not another: this my hope is laid up in my bosom.
28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’	28 Why then do you say now: Let us persecute him, and let us find occasion of word against him?
29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«	29 Flee then from the face of the sword, for the sword is the revenger of iniquities: and know ye that there is judgment.