Jób könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Job prit la parole et dit:
2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?	2 Combien de temps encore allez-vous me fatiguer, et m’assommer à force de paroles?
3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.	3 Dix fois déjà vous m’avez insulté, n’avez-vous pas honte de me maltraiter?
4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.	4 Si réellement je me suis trompé, mon péché ne regarde que moi.
5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.	5 Mais vous me regardez de haut: voilà la vérité, et vous me reprochez mon malheur.
6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.	6 Sachez que Dieu me traite injustement et qu’il a jeté sur moi ses filets.
7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.	7 Je crie à la violence, pas de réponse, j’appelle au secours, personne pour me défendre!
8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.	8 Il a barré ma route, je n’ai plus de passage, il a mis sur mon chemin les ténèbres.
9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.	9 Il m’a privé de ma gloire, il a ôté de ma tête la couronne,
10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.	10 Il me descelle tout autour et me fait partir, il déracine mon espérance.
11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.	11 Il décharge sur moi sa colère, il me traite en ennemi.
12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.	12 Toutes ses troupes arrivent à la fois, elles se frayent un chemin jusqu’à moi, elles font le siège de ma demeure.
13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;	13 Il a éloigné de moi mes frères, mes connaissances cherchent à m’éviter.
14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;	14 Mes proches, mes compagnons ne me voient plus, les hôtes de ma maison m’ont oublié.
15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;	15 Mes servantes me sont devenues étrangères, comme si pour elles j’étais un inconnu.
16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;	16 J’appelle mon serviteur, il ne me répond pas lorsque je vais jusqu’à le supplier.
17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;	17 Mon haleine répugne à ma femme, mes propres frères sont dégoûtés de moi.
18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;	18 Les gamins eux-mêmes me méprisent, si je me lève ils se moquent de moi.
19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.	19 Tous mes intimes maintenant me détestent, ceux que j’aimais se sont retournés contre moi.
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.	20 Sous ma peau ma chair a pourri, mes os se dénudent comme des dents:
21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.	21 Pitié! Pitié pour moi, ô vous, mes amis: c’est la main de Dieu qui m’a frappé!
22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?	22 Faut-il me persécuter parce que Dieu le fait? n’en avez-vous pas assez de me dévorer?
23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,	23 Ah, je voudrais qu’on écrive mes paroles, et qu’on les grave sur du bronze
24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!	24 avec un ciseau de fer, un burin, et qu’elles soient pour toujours inscrites dans la pierre.
25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;	25 Je sais que mon libérateur est vivant, et qu’à la fin il se présentera sur terre.
26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;	26 Alors je me mettrai debout derrière ma peau, et de ma chair je verrai Dieu!
27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!	27 Je le verrai, moi, le même, et c’est lui que mes yeux verront, pas un autre: mon cœur déjà s’épuise dans cette attente.
28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’	28 Mais vous en êtes à dire: “Comment l’attaquer? trouvons-lui quelque parole à reprendre”.
29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«	29 Alors craignez que l’épée ne vous frappe, car la Colère s’enflamme contre les fautes, et vous saurez qu’il y a une justice!