Jób könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Da antwortete Ijob und sprach:
2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?	2 Wie lange noch wollt ihr mich quälen und mich mit Worten niedertreten?
3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.	3 Zum zehnten Mal schon schmäht ihr mich und schämt euch nicht, mich zu beleidigen.
4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.	4 Ging ich wirklich unwissend fehl, mein Fehltritt weilt doch allein bei mir.
5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.	5 Wollt ihr wirklich großtun gegen mich und mir meine Schmach beweisen?
6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.	6 Erkennt doch, dass Gott mich niederdrückt, da er sein Netz rings um mich warf.
7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.	7 Schrei ich: Gewalt!, wird mir keine Antwort, rufe ich um Hilfe, gibt es kein Recht.
8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.	8 Meinen Pfad hat er versperrt; ich kann nicht weiter, Finsternis legt er auf meine Wege.
9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.	9 Meiner Ehre hat er mich entkleidet, die Krone mir vom Haupt genommen.
10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.	10 Er brach mich ringsum nieder, ich muss dahin; er riss mein Hoffen aus wie einen Baum.
11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.	11 Sein Zorn ist gegen mich entbrannt, gleich seinen Gegnern gelte ich ihm.
12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.	12 Vereint rückten seine Scharen an, bahnten gegen mich den Weg, lagerten sich rings um mein Zelt.
13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;	13 Meine Brüder hat er von mir entfernt, meine Bekannten sind mir entfremdet.
14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;	14 Meine Verwandten, Bekannten blieben aus, die Gäste meines Hauses haben mich vergessen.
15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;	15 Als Fremder gelte ich meinen Mägden, von anderem Stamm bin ich in ihren Augen.
16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;	16 Rufe ich meinen Knecht, so antwortet er nicht; mit eigenem Mund muss ich ihn anflehen.
17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;	17 Mein Atem ist meiner Frau zuwider; die Söhne meiner Mutter ekelt es vor mir.
18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;	18 Buben selbst verachten mich, stehe ich auf, verhöhnen sie mich.
19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.	19 Alle meine Gefährten verabscheuen mich, die ich liebe, lehnen sich gegen mich auf.
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.	20 An Haut und Fleisch klebt mein Gebein, nur das Fleisch an meinen Zähnen blieb.
21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.	21 Erbarmt, erbarmt euch meiner, ihr, meine Freunde! Denn Gottes Hand hat mich getroffen.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?	22 Warum verfolgt ihr mich wie Gott, warum werdet ihr an meinem Fleisch nicht satt?
23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,	23 Dass doch meine Worte geschrieben würden, in einer Inschrift eingegraben
24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!	24 mit eisernem Griffel und mit Blei, für immer gehauen in den Fels.
25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;	25 Doch ich, ich weiß: mein Erlöser lebt, als Letzter erhebt er sich über dem Staub.
26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;	26 Ohne meine Haut, die so zerfetzte, und ohne mein Fleisch werde ich Gott schauen.
27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!	27 Ihn selber werde ich dann für mich schauen; meine Augen werden ihn sehen, nicht mehr fremd. Danach sehnt sich mein Herz in meiner Brust.
28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’	28 Wenn ihr sagt: Wie wollen wir ihn verfolgen und den Grund der Sache an ihm finden!,
29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«	29 dann bangt für euch selber vor dem Schwert; denn heftiger Zorn verdient das Schwert, damit ihr wißt: Es gibt ein Gericht.