Job 14

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Man born of a woman, living for a short time, is filled with many miseries.	1 Az asszony szülötte, az ember, rövid ideig él és betelik sok nyomorúsággal:
2 Who cometh forth like a flower, and is destroyed, and fleeth as a shadow, and never continueth in the same state.	2 mint a virág, kinyílik és elhervad, eltűnik, mint az árnyék, és nincsen tartós maradása.
3 And dost thou think it meet to open thy eyes upon such an one, and to bring him into judgment with thee?	3 Mégis érdemesnek tartod, hogy rá vesd a szemedet, és perbe szállj vele?
4 Who can make him clean that is conceived of unclean seed ? is it not thou who only art?	4 Tisztátalan magból fogantat ki tehet tisztává? Nemde te, az Egyedülvaló!
5 The days of man are short, and the number of his months is with thee: thou hast appointed his bounds which cannot be passed.	5 Rövidek az ember napjai, és hónapjai száma tenálad van; határt szabtál neki, amelyet át nem hághat.
6 Depart a little from him, that he may rest, until his wished for day come, as that of the hireling.	6 Hagyd egy kevéssé magára, hadd pihenjen, míg el nem jön várva várt napja, mint a napszámosé.
7 A tree hath hope: if it be cut, it groweth green again, and the boughs thereof sprout.	7 Mert van ugyan reménye a fának: ha ki is vágják, újra sarjadzik, és ágai kihajtanak;
8 If its root be old in the earth, and its stock be dead in the dust:	8 ha meg is avul gyökere a földben, ha el is hal törzsöke a porban,
9 At the scent of water, it shall spring, and bring forth leaves, as when it was first planted.	9 már a víznek szagától is kifakad, és ágat hajt, mint amikor kiültették;
10 But man when he shall be dead, and stripped and consumed, I pray you where is he?	10 az ember azonban, ha meghal és levetkőztetik és elpusztul – ugyan hol van?
11 As if the waters should depart out of the sea, and an emptied river should be dried up:	11 Kiapadhat a víz a tengerből, elapadhat a Folyó és kiszáradhat,
12 So man when he is fallen asleep shall not rise again; till the heavens be broken, he shall not awake, nor rise up out of his sleep.	12 de ha az ember lefekszik, nem kel fel többé, az ég enyészetéig fel nem ébred, és fel nem kel álmából.
13 Who will grant me this, that thou mayest protect me in hell, and hide me till thy wrath pass, and appoint me a. time when thou wilt remember me?	13 Bárcsak biztos helyen tartanál az alvilágban, és elrejtenél, amíg el nem ül haragod! Bár időt szabnál nekem, amikor majd rólam megemlékezel!
14 Shall man that is dead, thinkest thou, live again? all the days in which I am now in warfare, I expect until my change come.	14 Ha az ember meghal, vajon életre kel-e ismét? Akkor katonasorom minden napján várnám, hogy eljöjjön leváltásom.
15 Thou shalt call me, and I will answer thee: to the work of thy hands thou shalt reach out thy right hand.	15 Te szólítanál, én meg jelentkeznék nálad, s odanyújtanád jobbodat kezed alkotásának.
16 Thou indeed hast numbered my steps, but spare my sins.	16 Te akkor megszámlálnád lépteimet, de nem néznéd vétkeimet;
17 Thou hast sealed up my offences as it were in a bag, but hast cured my iniquity.	17 bűneim tarsolyban, pecsét alatt lennének, és betakarnád vétkemet.
18 A mountain falling cometh to nought, and a rock is removed out of its place.	18 De a hegy, ha beomlik, szétesik, s a szikla elszakad a helyétől;
19 Waters wear away the stones, and with inundation the ground by little and little is washed away: so in like manner thou shalt destroy man.	19 a köveket a víz elkoptatja, s az ár a törmeléket lassankint elmossa; épp így teszed tönkre az ember reményét.
20 Thou hast strengthened him for a little while, that he may pass away for ever: thou shalt change his face, and shalt send him away.	20 Erőhöz engeded kissé, hogy azután elmehessen örökre; elváltoztatod arcát, és elbocsátod.
21 Whether his children come to honour or dishonour, he shall not understand.	21 Ha a fiait tisztesség éri, nem tud róla, és ha lenézik őket, nem veszi észre;
22 But yet his flesh, while he shall live, shall have pain, and his soul shall mourn over him.	22 csak magában fájdítja testét – amíg él –, és lelke önmagán kesereg.«