A zsoltárok könyve 104

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,	1 Al Signore confessate, e invocate il nome suo; raccontate tra le genti l'opere sue.
2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,	2 Cantatelo e laudatelo; narrate tutte le maraviglie sue.
3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.	3 Laudatevi nel nome santo suo; rallegrisi il cuore delli cercanti il Signore.
4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.	4 Cercate il Signore e confessateli; sempre cercate la faccia sua.
5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.	5 Ricordatevi delle sue maraviglie, che ha fatto; li suoi segnali e gli giudicii della bocca sua.
6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.	6 Del seme di Abraam, servo suo; del figliuolo di Iacob, eletto suo.
7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.	7 Egli è il Signore Iddio nostro; in tutta la terra sono li giudicii suoi.
8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.	8 Sempre si ha ricordato del testamento suo; della parola che lui ha comandato in mille generazioni;
9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.	9 il quale ordinò ad Abraam; e del giuramento fece ad Isaac.
10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.	10 E quello ordinò a Iacob in comandamento, e a Israel in promissione eterna,
11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.	11 dicendo: darotti la terra di Canaan, in divisione della vostra eredità.
12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.	12 Essendo gli suoi abitatori di piccolo numero, e pochissimi,
13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.	13 e' passorono di gente in gente, e dal regno a uno altro popolo.
14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,	14 Non lasciò nocerli all' uomo; e per loro castigò li re.
15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.	15 Non vogliate toccare li cristi miei; e nei miei profeti non vogliate malignare.
16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.	16 E chiamò la fame sopra la terra; e spezzò ogni firmamento di pane.
17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.	17 Mandò dinanzi a loro l'uomo; in servo fu venduto Iosef.
18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.	18 Isbassorono li suoi piedi ne' ceppi; il ferro trapassò l'anima sua,
19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.	19 insino che venisse la parola sua. Il parlare del Signore infiammò quello;
20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,	20 mandò il re, e sciolselo; il principe de' popoli, e lasciò lui.
21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.	21 Ordinollo in signore della casa sua; e principe di tutta la possessione sua;
22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.	22 acciò che ammaestrasse gli suoi principi come sè stesso; e alli suoi vecchi insegnasse prudenza.
23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.	23 E Israel entrò in Egitto; e Iacob fu peregrino nella terra di Cam.
24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.	24 E accrescette il popolo suo molto; e quello firmò sopra li suoi nemici.
25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.	25 Convertì loro cuore, per che odiasse il popolo suo, e facesse inganno ne' servi suoi.
26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.	26 Mandò Moisè servo suo; Aaron che ha eletto.
27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.	27 Ne' quali puose le parole de' segni suoi, e delle maraviglie nella terra di Cam.
28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.	28 Mandò le tenebre, e scurogli; e non adempì li suoi parlari.
29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.	29 Loro acque convertì in sangue; e uccise loro pesci.
30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.	30 E loro terra dette le rane nelle camere secrete delli re loro.
31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,	31 Disse, e venne la mosca canina; e le mosche piccoline in tutti li suoi confini.
32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.	32 Puose loro pioggie in tempesta; nella loro terra il fuoco ardente.
33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.	33 E percosse loro vigne e loro fichi; e spezzò il legno de' suoi confini.
34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.	34 Disse, e venne la locusta, e loro figliuoli, de' quali non era numero.
35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!	35 Egli mangiò il fieno nella loro terra; e mangid ogni frutto della loro terra.
	36 E percosse ogni primogenito nella loro terra; le primizie di [ogni] loro fatica.
	37 E menolli fuori con argento e auro; e nelle loro tribù non era infermo.
	38 Rallegrossi l'Egitto nel loro partimento; per che sopra loro giacque il loro timore.
	39 Spargette la nube in loro defensione, e il fuoco acciò a loro lucesse nella notte.
	40 Addimandorono, e venne la coturnice; e satollolli del pane del cielo.
	41 Spezzò la pietra, e corsero le acque; andarono li fiumi per il secco.
	42 Però che si arricordò della parola santa sua, ch' ebbe con Abraam servo suo.
	43 E menò il suo popolo con allegrezza, e' suoi eletti con letizia.
	44 E a loro dètte le regioni delle genti; e possedettero le fatiche de' popoli;
	45 acciò osservino le giustificazioni sue, e cerchino la legge sua.