A zsoltárok könyve 104

KÁLDI-NEOVULGÁTA	STUTTGARTENSIA-DELITZSCH
1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,	1 בָּרֲכִי נַפְשִׁי אֶת־יְהוָה יְהוָה אֱלֹהַי גָּדַלְתָּ מְּאֹד הֹוד וְהָדָר לָבָשְׁתָּ
2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,	2 עֹטֶה־אֹור כַּשַּׂלְמָה נֹוטֶה מַיִם כַּיְרִיעָה
3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.	3 הַמְקָרֶה בַמַּיִם עֲ‍לִיֹּותָיו הַשָּׂם־עָבִים רְכוּבֹו הַמְהַלֵּךְ עַל־כַּנְפֵי־רוּחַ
4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.	4 עֹשֶׂה מַלְאָכָיו רוּחֹות מְשָׁרְתָיו אֵשׁ לֹהֵט
5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.	5 יָסַד־אֶרֶץ עַל־מְכֹונֶיהָ בַּל־תִּמֹּוט עֹולָם וָעֶד
6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.	6 תְּהֹום כַּלְּבוּשׁ כִּסִּיתֹו עַל־הָרִים יַעַמְדוּ־מָיִם
7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.	7 מִן־גַּעֲרָתְךָ יְנוּסוּן מִן־קֹול רַעַמְךָ יֵחָפֵזוּן
8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.	8 יַעֲלוּ הָרִים יֵרְדוּ בְקָעֹות אֶל־מְקֹום זֶה ׀ יָסַדְתָּ לָהֶם
9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.	9 גְּבוּלשַׂ־מְתָּ בַּל־יַעֲבֹרוּן בַּל־יְשׁוּבוּן לְכַסֹּות הָאָרֶץ
10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.	10 הַמְשַׁלֵּחַ מַעְיָנִים בַּנְּחָלִים בֵּין הָרִים יְהַלֵּכוּן
11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.	11 יַשְׁקוּ כָּל־חַיְתֹו שָׂדָי יִשְׁבְּרוּ פְרָאִים צְמָאָם
12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.	12 עֲלֵיהֶם עֹוף־הַשָּׁמַיִם יִשְׁכֹּון מִבֵּין עֳפָאיִם יִתְּנוּ־קֹול
13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.	13 מַשְׁקֶה הָרִים מֵעֲלִיֹּותָיו מִפְּרִי מַעֲשֶׂיךָ תִּשְׂבַּע הָאָרֶץ
14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,	14 מַצְמִיחַ חָצִיר ׀ לַבְּהֵמָה וְעֵשֶׂב לַעֲבֹדַת הָאָדָם לְהֹוצִיא לֶחֶם מִן־הָאָרֶץ
15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.	15 וְיַיִן ׀ יְשַׂמַּח לְבַב־אֱנֹושׁ לְהַצְהִיל פָּנִים מִשָּׁמֶן וְלֶחֶם לְבַב־אֱנֹושׁ יִסְעָד
16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.	16 יִשְׂבְּעוּ עֲצֵי יְהוָה אַרְזֵי לְבָנֹון אֲשֶׁר נָטָע
17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.	17 אֲשֶׁרשָׁ־ם צִפֳּרִים יְקַנֵּנוּ חֲסִידָה בְּרֹושִׁים בֵּיתָהּ
18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.	18 הָרִים הַגְּבֹהִים לַיְּעֵלִים סְלָעִים מַחְסֶה לַשְׁפַנִּים
19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.	19 עָשָׂה יָרֵחַ לְמֹועֲדִים מֶשׁ יָדַע מְבֹואֹו
20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,	20 תָּשֶׁת־חֹשֶׁךְ וִיהִי לָיְלָה בֹּו־תִרְמֹשׂ כָּל־חַיְתֹו־יָעַר
21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.	21 הַכְּפִירִים שֹׁאֲגִים לַטָּרֶף וּלְבַקֵּשׁ מֵאֵל אָכְלָם
22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.	22 תִּזְרַח הַשֶּׁמֶשׁ יֵאָסֵפוּן וְאֶל־מְעֹונֹתָם יִרְבָּצוּן
23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.	23 יֵצֵא אָדָם לְפָעֳלֹו וְלַעֲבֹדָתֹו עֲדֵי־עָרֶב
24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.	24 מָה־רַבּוּ מַעֲשֶׂיךָ ׀ יְהוָה כֻּלָּם בְּחָכְמָה עָשִׂיתָ מָלְאָה הָאָרֶץ קִנְיָנֶךָ
25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.	25 זֶה ׀ הַיָּם גָּדֹול וּרְחַב יָדָיִם שָׁם־רֶמֶשׂ וְאֵין מִסְפָּר חַיֹּות קְטַנֹּות עִם־גְּדֹלֹות
26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.	26 ם אֳנִיֹּות יְהַלֵּכוּן לִוְיָתָן זֶה־יָצַרְתָּ לְשַׂחֶק־בֹּו
27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.	27 כֻּלָּם אֵלֶיךָ יְשַׂבֵּרוּן לָתֵת אָכְלָם בְּעִתֹּו
28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.	28 תִּתֵּן לָהֶם יִלְקֹטוּן תִּפְתַּח יָדְךָ יִשְׂבְּעוּן טֹוב
29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.	29 תַּסְתִּיר פָּנֶיךָ יִבָּהֵלוּן תֹּסֵף רוּחָם יִגְוָעוּן וְאֶל־עֲפָרָם יְשׁוּבוּן
30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.	30 תְּשַׁלַּח רוּחֲךָ יִבָּרֵאוּן וּתְחַדֵּשׁ פְּנֵי אֲדָמָה
31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,	31 יְהִי כְבֹוד יְהוָה לְעֹולָם יִשְׂמַח יְהוָה בְּמַעֲשָׂיו
32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.	32 הַמַּבִּיט לָאָרֶץ וַתִּרְעָד יִגַּע בֶּהָרִים וְיֶעֱשָׁנוּ
33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.	33 אָשִׁירָה לַיהוָה בְּחַיָּי אֲזַמְּרָה לֵאלֹהַי בְּעֹודִי
34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.	34 יֶעֱרַב עָלָיו שִׂיחִי אָנֹכִי אֶשְׂמַח בַּיהוָה
35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!	35 יִתַּמּוּ חַטָּאִים ׀ מִן־הָאָרֶץ וּרְשָׁעִים ׀ עֹוד אֵינָם בָּרֲכִי נַפְשִׁי אֶת־יְהוָה הַלְלוּ־יָהּ