A zsoltárok könyve 104

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,	1 Bless the LORD, O my soul. O LORD my God, thou art very great; thou art clothed with honour and majesty.
2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,	2 Who coverest thyself with light as with a garment: who stretchest out the heavens like a curtain:
3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.	3 Who layeth the beams of his chambers in the waters: who maketh the clouds his chariot: who walketh upon the wings of the wind:
4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.	4 Who maketh his angels spirits; his ministers a flaming fire:
5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.	5 Who laid the foundations of the earth, that it should not be removed for ever.
6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.	6 Thou coveredst it with the deep as with a garment: the waters stood above the mountains.
7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.	7 At thy rebuke they fled; at the voice of thy thunder they hasted away.
8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.	8 They go up by the mountains; they go down by the valleys unto the place which thou hast founded for them.
9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.	9 Thou hast set a bound that they may not pass over; that they turn not again to cover the earth.
10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.	10 He sendeth the springs into the valleys, which run among the hills.
11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.	11 They give drink to every beast of the field: the wild asses quench their thirst.
12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.	12 By them shall the fowls of the heaven have their habitation, which sing among the branches.
13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.	13 He watereth the hills from his chambers: the earth is satisfied with the fruit of thy works.
14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,	14 He causeth the grass to grow for the cattle, and herb for the service of man: that he may bring forth food out of the earth;
15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.	15 And wine that maketh glad the heart of man, and oil to make his face to shine, and bread which strengtheneth man's heart.
16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.	16 The trees of the LORD are full of sap; the cedars of Lebanon, which he hath planted;
17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.	17 Where the birds make their nests: as for the stork, the fir trees are her house.
18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.	18 The high hills are a refuge for the wild goats; and the rocks for the conies.
19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.	19 He appointed the moon for seasons: the sun knoweth his going down.
20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,	20 Thou makest darkness, and it is night: wherein all the beasts of the forest do creep forth.
21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.	21 The young lions roar after their prey, and seek their meat from God.
22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.	22 The sun ariseth, they gather themselves together, and lay them down in their dens.
23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.	23 Man goeth forth unto his work and to his labour until the evening.
24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.	24 O LORD, how manifold are thy works! in wisdom hast thou made them all: the earth is full of thy riches.
25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.	25 So is this great and wide sea, wherein are things creeping innumerable, both small and great beasts.
26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.	26 There go the ships: there is that leviathan, whom thou hast made to play therein.
27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.	27 These wait all upon thee; that thou mayest give them their meat in due season.
28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.	28 That thou givest them they gather: thou openest thine hand, they are filled with good.
29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.	29 Thou hidest thy face, they are troubled: thou takest away their breath, they die, and return to their dust.
30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.	30 Thou sendest forth thy spirit, they are created: and thou renewest the face of the earth.
31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,	31 The glory of the LORD shall endure for ever: the LORD shall rejoice in his works.
32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.	32 He looketh on the earth, and it trembleth: he toucheth the hills, and they smoke.
33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.	33 I will sing unto the LORD as long as I live: I will sing praise to my God while I have my being.
34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.	34 My meditation of him shall be sweet: I will be glad in the LORD.
35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!	35 Let the sinners be consumed out of the earth, and let the wicked be no more. Bless thou the LORD, O my soul. Praise ye the LORD.