A zsoltárok könyve 104

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,	1 - Alleluia! Celebrate il Signore e invocate il suo nome, annunziate tra le Genti le opere sue.
2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,	2 Cantate a lui e a lui inneggiate, raccontate tutte le sue meraviglie.
3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.	3 Gloriatevi del nome santo di lui, si rallegri il cuore di quei che cercano il Signore.
4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.	4 Cercate il Signore e confortatevi, cercate la faccia di lui sempre.
5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.	5 Ricordate le meraviglie ch'egli fece, i suoi prodigi e i giudizi della sua bocca,
6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.	6 [voi,] progenie di Abramo, servi di lui, figli di Giacobbe, suoi eletti.
7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.	7 Egli, il Signore è nostro Dio, su tutta la terra [si stendono] i suoi giudizi.
8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.	8 E' rammenta in eterno il suo patto, la parola ch'egli sancì per mille generazioni,
9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.	9 [l'accordo] che stabilì con Abramoe il suo giuramento ad Isacco.
10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.	10 E lo confermò a Giacobbe come legge e ad Israele come patto eterno,
11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.	11 dicendo: «A te darò la terra di Canaan, [qual] porzione del vostro retaggio».
12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.	12 Quand'erano in piccol numero, pochissimi e stranieri in quella [regione],
13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.	13 e passavan di popolo in popoloe da un regno ad un'altra nazione,
14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,	14 non lasciò che alcuno li maltrattasse, e punì de' re a cagion loro:
15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.	15 «Non toccate i miei consacrati, ai miei profeti non fate del male!».
16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.	16 E chiamò la fame sul paese, e ogni sostentamento di pane infranse.
17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.	17 Mandò innanzi a loro un uomo [in Egitto]: per schiavo fu venduto Giuseppe.
18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.	18 Umiliarono ne' ceppi i suoi piedi, ne' ferri fu stretta l'anima sua;
19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.	19 sino a che s'avverò la sua parola, [e] l'oracolo del Signore la comprovò.
20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,	20 Il re mandò [allora] a scioglierlo, il sovrano de' popoli a liberarlo.
21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.	21 Lo costituì signore della sua casa, e soprintendente di tutti i suoi possessi,
22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.	22 perchè ammaestrasse i suoi principi secondo il suo senno, e ai suoi anziani insegnasse la prudenza.
23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.	23 E venne Israele in Egittoe Giacobbe emigrò nella terra di Cam.
24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.	24 E [il Signore] moltiplicò grandemente il suo popolo, e lo fece più forte de' suoi nemici.
25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.	25 Mutò il cuor di costoro, sicchè odiassero il suo popolo e usassero perfidia contro i suoi servi.
26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.	26 Mandò Mosè, suo servo, [e] Aronne, da sè eletto.
27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.	27 Operò con la parola loro i suoi portenti e i prodigi nella terra di Cam.
28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.	28 Mandò le tenebre e fece buio, e non inasprì i suoi detti.
29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.	29 Mutò le acque loro in sangue, e uccise i loro pesci.
30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.	30 La lor terra dette fuori ranocchi[fin] negli appartamenti de' loro re.
31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,	31 Comandò e vennero i tafànie le zanzare per tutto il loro paese.
32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.	32 Per lor pioggia mandò la grandine, fuoco ardente sulla lor terra.
33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.	33 E colpì le lor vigne e i fichi loroe infranse gli alberi del loro paese.
34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.	34 Comandò e venner locuste e cavallette senza numero,
35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!	35 e divorarono tutta l'erba nella loro regione e divorarono tutto il frutto della terra loro.
	36 E colpì ogni primogenito nella loro regione, le primizie d'ogni lor vigore.
	37 E [i suoi] li trasse fuori carichi d'oro e d'argento, nè c'era nelle loro tribù nessun languente.
	38 Si rallegrò l'Egitto per la loro partenza, perché il timore di loro era piombato sovr'essi.
	39 Stese una nuvola a loro schermo e [accese] un fuoco che gl'illuminasse la notte.
	40 Chiesero, e venner le quaglie, e con pane del cielo li satollò.
	41 Spaccò la rupe e sgorgaron le acque, corsero nel deserto [a mo' di] fiumi.
	42 Perchè si ricordò della sua santa parola che aveva dato ad Abramo suo servo.
	43 E trasse fuori il suo popolo nell'esultanza e i suoi eletti nell'allegrezza.
	44 E diede loro le regioni delle genti, e le fatiche de' popoli essi ereditarono;
	45 perchè osservassero i suoi precetti e la sua legge ricercassero. [Alleluia!]