A zsoltárok könyve 104

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,	1 Mon âme, bénis le Seigneur! Seigneur, mon Dieu, tu es si grand, paré de gloire et de majesté!
2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,	2 Tu t’es fait de la lumière un manteau, les cieux sont les tentures de ta demeure,
3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.	3 au-dessus de leurs eaux s’élèvent tes chambres hautes. Tu fais des nuées ton char lorsque tu t’avances sur les ailes du vent.
4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.	4 Tu prends les vents pour messagers, les éclairs de feu sont tes serviteurs.
5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.	5 Tu as posé la terre sur ses bases, rien ne viendra l’ébranler jamais.
6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.	6 Tu l’as couverte du manteau des océans, avec des eaux en réserve au haut des monts;
7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.	7 à ta menace elles fuient: ton tonnerre se fait entendre, elles se précipitent.
8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.	8 Elles gravissent les monts, descendent les vallées, courant au lieu que tu leur as indiqué.
9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.	9 Tu as fixé les bornes qu’elles ne passeront pas: elles ne reviendront plus pour submerger la terre.
10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.	10 Tu conduis vers les ravins les eaux des sources, elles cheminent entre les montagnes
11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.	11 pour abreuver tout ce qui vit sur terre: les ânes sauvages y étanchent leur soif.
12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.	12 Les oiseaux du ciel s’arrêtent aux abords et dans la ramure lancent leurs appels.
13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.	13 Du haut de tes demeures tu abreuves les monts, la terre se rassasie de tes œuvres.
14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,	14 Tu fais pousser l’herbe pour le bétail, et les plantes où l’homme aura son travail. Il fera sortir de la terre le pain,
15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.	15 le vin aussi, qui réjouit le cœur de l’homme. L’huile fera briller son visage, le pain lui donnera du cœur.
16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.	16 Les arbres du Seigneur sont rassasiés, les cèdres du Liban qu’il a plantés lui-même.
17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.	17 Les passereaux y font leur nid et tout en haut la cigogne a sa maison.
18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.	18 La haute montagne appartient aux chamois, le creux des roches est le refuge des damans.
19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.	19 Tu as placé la lune pour le calendrier, le soleil, qui sait au moins l’heure de son coucher.
20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,	20 Tu amènes les ténèbres et c’est la nuit: les bêtes de la forêt vont commencer leurs rondes.
21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.	21 Les jeunes lions rugissent après la proie, dans leur langage ils réclament à Dieu leur manger.
22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.	22 Quand le soleil se lève, ils se retirent et vont au repos dans leurs demeures,
23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.	23 alors que l’homme sort pour sa tâche, pour son travail jusqu’au soir.
24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.	24 Que tes œuvres sont nombreuses, Seigneur, tu les fis toutes avec sagesse, remplissant le monde de tes inventions!
25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.	25 Voici la mer, grande, ouverte en tous sens, où fourmillent innombrables les êtres vivants petits et grands.
26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.	26 Les bateaux s’y risquent sans craindre Léviathan, le monstre que tu fis pour t’en amuser.
27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.	27 Tous attendent de toi que tu leur donnes la provende en son temps.
28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.	28 Tu la leur donnes, ils la recueillent, tu ouvres ta main, et les voilà rassasiés.
29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.	29 Tu caches ta face, ils ne sont plus; tu leur reprends le souffle, ils expirent et retournent à leur poussière.
30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.	30 Mais tu envoies ton souffle, ils sont créés, tu renouvelles la face de la terre.
31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,	31 Que le Seigneur ait à jamais sa gloire, que le Seigneur jouisse de ses œuvres,
32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.	32 lui qui regarde la terre, et elle tremble, et s’il touche aux montagnes, elles jettent le feu.
33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.	33 Je veux toute ma vie chanter le Seigneur, le célébrer aussi longtemps que je serai.
34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.	34 Mon poème peut-être plaira à mon Seigneur: moi, de toute façon, je suis content de lui.
35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!	35 Que les pécheurs disparaissent de la terre, qu’on n’y voie plus de méchanceté! Mais toi, ô mon âme, bénis le Seigneur!