A zsoltárok könyve 104

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,	1 Bénis Yahvé, mon âme. Yahvé, mon Dieu, tu es si grand! Vêtu de faste et d'éclat,
2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,	2 drapé de lumière comme d'un manteau, tu déploies les cieux comme une tente,
3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.	3 tu bâtis sur les eaux tes chambres hautes; faisant des nuées ton char, tu t'avances sur les ailes duvent;
4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.	4 tu prends les vents pour messagers, pour serviteurs un feu de flammes.
5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.	5 Tu poses la terre sur ses bases, inébranlable pour les siècles des siècles.
6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.	6 De l'abîme tu la couvres comme d'un vêtement, sur les montagnes se tenaient les eaux.
7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.	7 A ta menace, elles prennent la fuite, à la voix de ton tonnerre, elles s'échappent;
8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.	8 elles sautent les montagnes, elles descendent les vallées vers le lieu que tu leur as assigné;
9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.	9 tu mets une limite à ne pas franchir, qu'elles ne reviennent couvrir la terre.
10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.	10 Dans les ravins tu fais jaillir les sources, elles cheminent au milieu des montagnes;
11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.	11 elles abreuvent toutes les bêtes des champs, les onagres y calment leur soif;
12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.	12 l'oiseau des cieux séjourne près d'elles, sous la feuillée il élève la voix.
13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.	13 De tes chambres hautes, tu abreuves les montagnes; la terre se rassasie du fruit de tes oeuvres;
14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,	14 tu fais croître l'herbe pour le bétail et les plantes à l'usage des humains, pour qu'ils tirent le painde la terre
15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.	15 et le vin qui réjouit le coeur de l'homme, pour que l'huile fasse luire les visages et que le painfortifie le coeur de l'homme.
16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.	16 Les arbres de Yahvé se rassasient, les cèdres du Liban qu'il a plantés;
17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.	17 c'est là que nichent les passereaux, sur leur cime la cigogne a son gîte;
18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.	18 aux chamois, les hautes montagnes, aux damans, l'abri des rochers.
19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.	19 Il fit la lune pour marquer les temps, le soleil connaît son coucher.
20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,	20 Tu poses la ténèbre, c'est la nuit, toutes les bêtes des forêts s'y remuent.
21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.	21 Les lionceaux rugissent après la proie et réclament à Dieu leur manger.
22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.	22 Quand se lève le soleil, ils se retirent et vont à leurs repaires se coucher;
23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.	23 l'homme sort pour son ouvrage, faire son travail jusqu'au soir.
24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.	24 Que tes oeuvres sont nombreuses, Yahvé! toutes avec sagesse tu les fis, la terre est remplie de tarichesse.
25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.	25 Voici la grande mer aux vastes bras, et là le remuement sans nombre des animaux petits etgrands,
26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.	26 là des navires se promènent et Léviathan que tu formas pour t'en rire.
27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.	27 Tous ils espèrent de toi que tu donnes en son temps leur manger;
28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.	28 tu leur donnes, eux, ils ramassent, tu ouvres la main, ils se rassasient.
29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.	29 Tu caches ta face, ils s'épouvantent, tu retires leur souffle, ils expirent, à leur poussière ilsretournent.
30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.	30 Tu envoies ton souffle, ils sont créés, tu renouvelles la face de la terre.
31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,	31 A jamais soit la gloire de Yahvé, que Yahvé se réjouisse en ses oeuvres!
32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.	32 Il regarde la terre, elle tremble, il touche les montagnes, elles fument!
33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.	33 Je veux chanter à Yahvé tant que je vis, je veux jouer pour mon Dieu tant que je dure.
34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.	34 Puisse mon langage lui plaire, moi, j'ai ma joie en Yahvé!
35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!	35 Que les pécheurs disparaissent de la terre, les impies, qu'il n'en soit jamais plus! Bénis Yahvé,mon âme.