Jób könyve 27

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 És Jób folytatta szavait és így szólt:	1 Jó continuou seu discurso nestes termos:
2 »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,	2 Pela vida de Deus que me recusa justiça, pela vida do Todo-poderoso que enche minha alma de amargura,
3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,	3 enquanto em mim houver alento, e o sopro de Deus passar por minhas narinas,
4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.	4 meus lábios nada pronunciarão de perverso e minha língua não proferirá mentira.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.	5 Longe de mim vos dar razão! Até o último suspiro defenderei minha inocência,
6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!	6 mantenho minha justiça, não a abandonarei; minha consciência não acusa nenhum de meus dias.
7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.	7 Que meu inimigo seja tratado como culpado, e meu adversário como um mentiroso!
8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?	8 Que pode esperar o ímpio de sua oração, quando eleva para Deus a sua alma?
9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?	9 Deus escutará seu clamor quando a angústia cair sobre ele?
10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?	10 Encontra ele suas delícias no Todo-poderoso, invoca ele Deus em todo o tempo?
11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!	11 Eu vos ensinarei o proceder de Deus, não vos ocultarei os desígnios do Todo-poderoso.
12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?	12 Mas todos vós já o sabeis; e por que proferis palavras vãs?
13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:	13 Eis a sorte que Deus reserva aos maus, e a parte reservada ao violento pelo Todo-poderoso.
14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.	14 Se seus filhos se multiplicam, é para a espada, e seus descendentes não terão o que comer.
15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.	15 Seus sobreviventes serão sepultados na morte, e suas viúvas não os chorarão.
16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,	16 Se amontoa prata como poeira, se ajunta vestimentas como argila,
17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.	17 ele amontoa, mas é o justo quem os veste, é um homem honesto quem herda a prata.
18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.	18 Constrói sua casa como a casa da aranha, como a choupana que o vigia constrói.
19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;	19 Deita-se rico: é pela última vez. Quando abre os olhos, já deixou de sê-lo.
20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.	20 O terror o invade como um dilúvio, um redemoinho o arrebata durante a noite.
21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.	21 O vento de leste o levanta e o faz desaparecer: varre-o violentamente de seu lugar.
22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.	22 Precipitam-se sobre ele sem poupá-lo, é arrastado numa fuga desvairada.
23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.	23 Sua ruína é aplaudida; de sua própria casa assobiarão sobre ele.