Jób könyve 27

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW JERUSALEM
1 És Jób folytatta szavait és így szólt:	1 And Job continued his solemn discourse. He said:
2 »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,	2 I swear by the living God who denies me justice, by Shaddai who has fil ed me with bitterness,
3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,	3 that as long as a shred of life is left in me, and the breath of God breathes in my nostrils,
4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.	4 my lips wil never speak evil nor my tongue utter any lie.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.	5 Far from admitting you to be in the right, I shal maintain my integrity to my dying day.
6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!	6 I take my stand on my uprightness, I shal not stir: in my heart I need not be ashamed of my days.
7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.	7 Let my enemy meet the fate of the wicked, my adversary, the lot of the evil-doer!
8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?	8 For what hope does the godless have when he prays and raises his soul to God?
9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?	9 Is God likely to hear his cries when disaster descends on him?
10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?	10 Did he make Shaddai al his delight, calling on him at every turn?
11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!	11 But I am showing you the way that God works, making no secret of Shaddai's designs.
12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?	12 And if you had al understood them for yourselves, you would not have wasted your breath in emptywords.
13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:	13 This is the fate that God assigns to the wicked, the inheritance that the violent receive from Shaddai.
14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.	14 Though he have many children, it is but for the sword; his descendants will never have enough to eat.
15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.	15 Plague will bury those he leaves behind him, and their widows wil have no chance to mourn them.
16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,	16 Though he amass silver like dust and gather fine clothes like clay,
17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.	17 let him gather!-some good man wil wear them, while his silver is shared among the upright.
18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.	18 All he has built himself is a spider's web, made himself a watchman's shack.
19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;	19 He goes to bed rich, but never again: he wakes to find it has al gone. As drought and heat makesnow disappear, so does Sheol anyone who has sinned.
20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.	20 Terror assails him in broad daylight, and at night a whirlwind sweeps him off. The womb that shapedhim forgets him and his name is recal ed no longer. Thus wickedness is blasted as a tree is struck.
21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.	21 An east wind picks him up and drags him away, snatching him up from his homestead. He used to il -treat the childless woman and show no kindness to the widow.
22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.	22 Pitilessly he is turned into a target, and forced to flee from the hands that menace him. But he wholays mighty hold on tyrants rises up to take away a life that seemed secure.
23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.	23 His downfall is greeted with applause, he is hissed wherever he goes. He is no more than a strawfloating on the water, his estate is accursed throughout the land, nobody goes near his vineyard. He let him buildhis hopes on false security, but kept his eyes on every step he took.
	24 He had his time of glory, now he vanishes, wilting like the saltwort once it is picked, and withering likean ear of corn.