Jób könyve 27

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 És Jób folytatta szavait és így szólt:	1 Job continuó pronunciando su poema, y dijo:
2 »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,	2 ¡Por el Dios viviente, que me priva de mi derecho, y por el Todopoderoso, que me llenó de amargura;
3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,	3 mientras haya en mí un aliento de vida y el soplo de Dios esté en mis narices,
4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.	4 mis labios no dirán nada falso ni mi lengua pronunciará una mentira!
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.	5 ¡Lejos de mí darles la razón a ustedes: hasta que expire, no renunciaré a mi integridad!
6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!	6 Me aferré a mi justicia, y no la soltaré mi corazón no se avergüenza de ninguno de mis días.
7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.	7 ¡Que mi enemigo tenga la suerte del malvado, y mi adversario, la del hombre injusto!
8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?	8 Porque ¿qué puede esperar el impío, aunque suplique, aunque eleve su alma a Dios?
9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?	9 ¿Acaso Dios escuchará su grito cuando le sobrevenga la calamidad?
10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?	10 ¿Se deleita él en el Todopoderoso e invoca a Dios en todo tiempo?
11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!	11 Yo los instruyo sobre la conducta de Dios, no oculto las intenciones del Todopoderoso, ¿por qué se pierden en pensamientos vanos?
12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?	12 Si todos ustedes ya lo han comprobado, ¿por qué se pierden en pensamientos vanos?
13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:	13 Esta es la parte que Dios asigna al malvado y la herencia que los violentos reciben del Todopoderoso.
14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.	14 Si tienen muchos hijos, la espada los espera, y sus vástagos no se saciarán de pan.
15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.	15 A los que sobrevivan, los sepultará la Muerte, y sus viudas no llorarán.
16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,	16 Si él acumula plata como polvo y amontona ropa fina como arcilla,
17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.	17 ¡que siga amontonando!: un justo se vestirá con ella y un inocente heredará la plata.
18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.	18 Se edificó una casa como la araña, como la choza que hace un guardián.
19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;	19 Se acuesta rico, pero es por última vez: abre los ojos, y no queda nada.
20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.	20 En pleno día lo asaltan los terrores y por la noche lo arrebata un torbellino.
21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.	21 El viento del este lo levanta y se lo lleva, lo barre del lugar donde habita.
22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.	22 Se lo hostiga sin compasión y tiene que huir de la mano que lo hiere.
23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.	23 La gente aplaude por su ruina y se lo silba por todas partes.