A Prédikátor könyve 1

Káldi-Neovulgáta	Bibbia Vulgata Clementina
¹ A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai.	¹ Verba Ecclesiastæ, filii David, regis Jerusalem.
² »Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság!	² Vanitas vanitatum, dixit Ecclesiastes ; vanitas vanitatum, et omnia vanitas.
³ Mi haszna az embernek minden vesződségéből, amellyel bajlódik a nap alatt?«	³ Quid habet amplius homo de universo labore suo quo laborat sub sole ?
⁴ Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik, a föld pedig mindig megmarad.	⁴ Generatio præterit, et generatio advenit ; terra autem in æternum stat.
⁵ A nap felkel és lenyugszik, majd visszasiet helyére, s ott újra felkel.	⁵ Oritur sol et occidit, et ad locum suum revertitur ; ibique renascens,
⁶ Dél felé kerül, majd északra fordul, mindent bejárva körben kering a szél, és visszatér körforgásában.	⁶ gyrat per meridiem, et flectitur ad aquilonem. Lustrans universa in circuitu pergit spiritus, et in circulos suos revertitur.
⁷ A folyók mind a tengerbe ömlenek, s a tenger mégsem árad meg, a helyre, ahonnan a folyók elindulnak, visszatérnek, hogy újra folyjanak.	⁷ Omnia flumina intrant in mare, et mare non redundat ; ad locum unde exeunt flumina revertuntur ut iterum fluant.
⁸ A dolgok megannyian fárasztanak, úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani. A szem nem tud jóllakni látással, s a fül nem tud betelni hallással.	⁸ Cunctæ res difficiles ; non potest eas homo explicare sermone. Non saturatur oculus visu, nec auris auditu impletur.
⁹ Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz. Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik,	⁹ Quid est quod fuit ? Ipsum quod futurum est. Quid est quod factum est ? Ipsum quod faciendum est.
¹⁰ és semmi sem új a nap alatt. Senki sem mondhatja: »Íme, ez új!« Mert megvolt az már azokban az időkben, amelyek előttünk elmúltak.	¹⁰ Nihil sub sole novum, nec valet quisquam dicere : Ecce hoc recens est : jam enim præcessit in sæculis quæ fuerunt ante nos.
¹¹ Nem gondolnak az emberek az elmúltakra, s a jövendőre sem gondolnak majd, akik még később lesznek.	¹¹ Non est priorum memoria ; sed nec eorum quidem quæ postea futura sunt erit recordatio apud eos qui futuri sunt in novissimo.
¹² Én, a Prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben,	¹² Ego Ecclesiastes fui rex Israël in Jerusalem ;
¹³ és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele.	¹³ et proposui in animo meo quærere et investigare sapienter de omnibus quæ fiunt sub sole. Hanc occupationem pessimam dedit Deus filiis hominum, ut occuparentur in ea.
¹⁴ Láttam mindazt, ami a nap alatt végbemegy, és íme: mindez csak hiúság és szélkergetés.	¹⁴ Vidi cuncta quæ fiunt sub sole, et ecce universa vanitas et afflictio spiritus.
¹⁵ Ami görbe, azt bajos egyenessé tenni, s a fonákságoknak nincsen számuk.	¹⁵ Perversi difficile corriguntur, et stultorum infinitus est numerus.
¹⁶ Így szóltam, és ezt mondtam magamban: »Íme, naggyá lettem, túltettem bölcsességben mindenkin, akik előttem voltak Jeruzsálemben, és szívem sok bölcsességet és tudományt sajátított el.«	¹⁶ Locutus sum in corde meo, dicens : Ecce magnus effectus sum, et præcessi omnes sapientia qui fuerunt ante me in Jerusalem ; et mens mea contemplata est multa sapienter, et didici.
¹⁷ Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot, de meggyőződtem, hogy ez is csak vesződség és szélkergetés,	¹⁷ Dedique cor meum ut scirem prudentiam atque doctrinam, erroresque et stultitiam ; et agnovi quod in his quoque esset labor et afflictio spiritus :
¹⁸ mert ahol sok a bölcsesség, ott sok a bosszúság, s aki a tudást gyarapítja, a szenvedést is növeli.	¹⁸ eo quod in multa sapientia multa sit indignatio ; et qui addit scientiam, addit et laborem.