A Prédikátor könyve 1

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblia Maria
1 A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai.	1 Palavras do Eclesiastes, filho de Davi, rei de Jerusalém.
2 »Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság!	2 “Fugacidade das fugacidades!”, diz o Eclesiastes. “fugacidade das fugacidades! Tudo é fugaz!”
3 Mi haszna az embernek minden vesződségéből, amellyel bajlódik a nap alatt?«	3 Que proveito tira o homem de todo o trabalho com que se afadiga debaixo do sol?
4 Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik, a föld pedig mindig megmarad.	4 Uma geração passa, outra vem, mas a terra sempre subsiste.
5 A nap felkel és lenyugszik, majd visszasiet helyére, s ott újra felkel.	5 O sol se levanta, o sol se põe e se apressa a voltar a seu lugar onde renasce.
6 Dél felé kerül, majd északra fordul, mindent bejárva körben kering a szél, és visszatér körforgásában.	6 O vento sopra para o sul, volta para o norte, volteia e gira nos mesmos circuitos.
7 A folyók mind a tengerbe ömlenek, s a tenger mégsem árad meg, a helyre, ahonnan a folyók elindulnak, visszatérnek, hogy újra folyjanak.	7 Todos os rios se dirigem para o mar, e o mar não transborda. Em direção ao mar, para onde correm os rios, para lá correm sem cessar.
8 A dolgok megannyian fárasztanak, úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani. A szem nem tud jóllakni látással, s a fül nem tud betelni hallással.	8 Todas as coisas se afadigam, mais do que se pode dizer. A vista não se farta de ver, o ouvido nunca se sacia de ouvir.
9 Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz. Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik,	9 O que foi é o que será. O que aconteceu é o que há de acontecer. Não há nada de novo debaixo do sol.
10 és semmi sem új a nap alatt. Senki sem mondhatja: »Íme, ez új!« Mert megvolt az már azokban az időkben, amelyek előttünk elmúltak.	10 Se é encontrada alguma coisa da qual se diz: “Veja, isto é novo”, ela já existia nos tempos passados.
11 Nem gondolnak az emberek az elmúltakra, s a jövendőre sem gondolnak majd, akik még később lesznek.	11 Não há memória do que é antigo, nem nossos descendentes não deixarão memória junto àqueles que virão depois deles.
12 Én, a Prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben,	12 Eu, o Eclesiastes, fui rei de Israel, em Jerusalém.
13 és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele.	13 Apliquei meu espírito a um estudo atencioso e à sábia observação de tudo quanto se passa debaixo do céu. Deus impôs aos homens essa ocupação ingrata.
14 Láttam mindazt, ami a nap alatt végbemegy, és íme: mindez csak hiúság és szélkergetés.	14 Vi tudo o que se faz debaixo do sol: eis que tudo é fugaz e vento que passa.
15 Ami görbe, azt bajos egyenessé tenni, s a fonákságoknak nincsen számuk.	15 O que está torto não se pode endirei­tar, o que falta não se pode calcular.
16 Így szóltam, és ezt mondtam magamban: »Íme, naggyá lettem, túltettem bölcsességben mindenkin, akik előttem voltak Jeruzsálemben, és szívem sok bölcsességet és tudományt sajátított el.«	16 Eu disse comigo mesmo: “Eis que amontoei e acumulei sabedoria mais do que todos os que me precederam em Jerusalém. Porque minha mente estudou muito a sabedoria e a ciência,
17 Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot, de meggyőződtem, hogy ez is csak vesződség és szélkergetés,	17 e apliquei o meu coração ao discernimento da sabedoria, da loucura e da tolice. E cheguei à conclusão de que isso é também vento que passa.
18 mert ahol sok a bölcsesség, ott sok a bosszúság, s aki a tudást gyarapítja, a szenvedést is növeli.	18 Porque no acúmulo de sabedoria, acumula-se tristeza, e quem aumenta a ciência, aumenta a dor”.