A zsoltárok könyve 89

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblia Matos Soares
1 Maszkíl az ezrahita Etántól.	1 Oração. De Moisés, homem de Deus. Senhor, tu tens sido o nosso refúgio de geração em geração.
2 Az Úr kegyelmét örökké éneklem, hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti szám.	2 Antes que os montes fossem formados, antes do nascimento da terra e do mundo, desde a eternidade e para sempre, tu és, ó Deus.
3 Mert ezt mondtad: »Örök időkre épül az irgalom« – hűséged szilárdan áll a mennyekben. –	3 Mandas que ao pó voltem os mortais, e dizes: "Regressai, filhos dos homens."
4 »Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:	4 Mil anos, aos teus olhos, são como o dia de ontem; que passou, e como uma vigília da noite (que somente dura três horas).
5 örökre megszilárdítom utódodat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat.«	5 Tu os arrebatas: são como um sonho matutino, como a erva verdejante:
6 Csodáidat, Uram, magasztalják az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek.	6 de manhã floresce e verdeja, à tarde é cortada e seca.
7 Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt ki olyan az Isten fiai között, mint Isten?	7 Na verdade, somos consumidos pela tua ira, e perturbados pela tua indignação.
8 Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában, aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak.	8 Puseste as nossas culpas à tua vista, os nossos pecados ocultos à luz do teu rosto.
9 Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád? Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged.	9 Todos os nossos dias transcorreram na tua ira; acabamos os nossos anos como um suspiro.
10 Te uralkodsz a tenger erején és háborgó hullámait te fékezed meg.	10 A soma dos nossos anos é setenta anos, ou, se somos robustos, oitenta; e muitos deles são trabalho e vaidade: realmente passam depressa, e voamos,
11 Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve, hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet.	11 Quem pondera o poder da tua ira, e a tua indignação, conforme o temor que te é devido?
12 Tiéd az ég, és tiéd a föld, te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van.	12 Ensina-nos a contar os nossos dias, para que alcancemos a sabedoria do coração.
13 Te teremtetted északot és délt, nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon.	13 Volta (para nós), Senhor, — até quando (te mostrarás irado)? - e sê propício para com os teus servos.
14 Karod hatalmas, kezed erős, jobbod diadalmas.	14 Sacia-nos depressa com a tua misericórdia, para que exultemos e nos alegremos durante todos os nossos dias.
15 Igazságosság és jog trónod alapja, irgalom és igazság vonulnak előtted.	15 Alegra-nos pelos dias em que nos afligiste, pelos anos em que vimos males.
16 Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram.	16 Manifeste-se aos teus servos a tua obra, e a tua glória aos seus filhos,
17 Nevedben egész nap ujjonganak, s felmagasztalódnak igazságosságodban.	17 e a bondade do Senhor, nosso Deus, esteja sobre nós; favorece a obra das nossas mãos, sim, a obra das nossas mãos favorece.
18 Mert te vagy erejük és ékességük és jóságod emeli magasra fejünket.
19 Mert az Úré a pajzsunk, s Izrael Szentjéé a királyunk.
20 Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad: »Segítséget nyújtottam egy hősnek, felemeltem népemből egy választottat.
21 Megtaláltam szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal.
22 Vele lesz erős kezem, és karom megerősíti őt.
23 Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem árthat majd neki a gonoszság fia.
24 Kiirtom előle ellenségeit, és gyűlölőit megfutamítom.
25 Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma magasra emelkedik nevemben.
26 Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyóvizekre.
27 Így szól majd hozzám: ‘Atyám vagy te, én Istenem, és szabadításom kősziklája!’
28 S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között.
29 Örökre megőrzöm irgalmamat iránta, és szövetségem mindig vele marad.
30 Örökkévalóvá teszem nemzetségét, s fenntartom trónját, amíg az ég áll.
31 De ha fiai elhagyják törvényemet és nem járnak parancsaim szerint,
32 ha bemocskolják rendeleteimet, és parancsaimat nem teljesítik:
33 vesszővel büntetem meg vétkeiket, és veréssel bűneiket.
34 De nem vonom meg tőle kegyelmemet, és hűségemet nem hazudtolom meg.
35 Nem töröm meg szövetségemet, s ami elhagyta ajkamat, érvénytelenné nem teszem.
36 Megesküdtem egyszer szentségemre: nem hazudom Dávidnak,
37 örökké tart nemzetsége, és mint a nap, színem előtt a trónja,
38 megmarad örökké, miként a hold, a hűséges égi tanú.«
39 Te őt mégis elvetetted s megutáltad, haragra gerjedtél fölkented ellen;
40 Felbontottad szolgád szövetségét, földig aláztad szent koronáját.
41 Lerontottad minden kőfalát, romhalmazzá tetted bástyáit.
42 Kifosztották őt mindazok, akik arra jártak, szomszédai gyalázata lett.
43 Fölemelted elnyomóinak jobb kezét, megörvendeztetted ellenségeit.
44 Kardja élét elvetted és nem segítetted meg őt a harcban.
45 Véget vetettél tündöklésének, trónját a földre döntötted.
46 Megrövidítetted ifjúságát, gyalázatba borítottad őt.
47 Meddig fordulsz még el teljesen, Uram, meddig ég még haragod, mint a tűz?
48 Emlékezz meg arról, milyen rövid az én létem! Milyen semmisnek alkottad az emberek fiait mind?
49 Ki az az ember, aki él, s halált nem látna, s megmenthetné lelkét az alvilág kezéből?
50 Hol van, Uram, hajdani irgalmad, amellyel megesküdtél hűségedre Dávidnak?
51 Emlékezzél meg, Uram, szolgáid gyalázatáról, amelyet keblemben hordok sok nemzettől,
52 amellyel gyaláznak téged ellenségeid, Uram, és gyalázzák fölkented lépteit.
53 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen! Ámen!