A zsoltárok könyve 69

Torna indietro

Káldi-Neovulgáta	Bibbia Vulgata Clementina
¹ A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Dávidtól.	¹ In finem. Psalmus David in rememorationem, quod salvum fecerit eum Dominus.
² Szabadíts meg engem, Isten, mert a vizek immár a torkomig hatolnak!	² Deus, in adjutorium meum intende ; Domine, ad adjuvandum me festina.
³ Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem.	³ Confundantur, et revereantur, qui quærunt animam meam.
⁴ Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.	⁴ Avertantur retrorsum, et erubescant, qui volunt mihi mala ; avertantur statim erubescentes qui dicunt mihi : Euge, euge !
⁵ Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.	⁵ Exsultent et lætentur in te omnes qui quærunt te ; et dicant semper : Magnificetur Dominus, qui diligunt salutare tuum.
⁶ Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.	⁶ Ego vero egenus et pauper sum ; Deus, adjuva me. Adjutor meus et liberator meus es tu ; Domine, ne moreris.
⁷ Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.
⁸ Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen.
⁹ Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.
¹⁰ Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér.
¹¹ Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.
¹² Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.
¹³ Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek.
¹⁴ Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint.
¹⁵ Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből.
¹⁶ Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem.
¹⁷ Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben.
¹⁸ Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!
¹⁹ Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.
²⁰ Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat. Előtted van mind, aki szorongat engem;
²¹ A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.
²² Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.
²³ Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé!
²⁴ Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné!
²⁵ Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!
²⁶ Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék!
²⁷ Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.
²⁸ Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra!
²⁹ Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé!
³⁰ Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.
³¹ Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom.
³² Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája.
³³ Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek.
³⁴ Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.
³⁵ Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.
³⁶ Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik.
³⁷ Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.

Cambia Bibbia

Confronta con un'altra Bibbia

Versetti esaminati