A zsoltárok könyve 22

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Pattloch Bibel
1 A karvezetőnek. A »Szarvastehén hajnalban« dallama szerint. Dávid zsoltára.	1 [Dem Chorleiter. Nach "Hinde der Morgenröte". Psalm Davids.]
2 Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem.	2 Mein Gott, mein Gott, warum hast du mich verlassen? Stöhnend klage ich, aber die Hilfe bleibt fern.
3 Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok.	3 "Mein Gott" ruf' ich bei Tag, doch du antwortest nicht, auch in der Nacht, und finde keine Ruhe.
4 Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz.	4 Du aber thronst als Heiliger, du Lobpreis Israels!
5 Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket.	5 Auf dich vertrauten unsere Väter; sie vertrauten, und du hast sie gerettet.
6 Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek.	6 Zu dir schrieen sie und wurden befreit, auf dich vertrauten sie und wurden nicht beschämt.
7 Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata.	7 Ich aber bin ein Wurm, kein Mensch, der Leute Spott und verachtet vom Volk.
8 Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja:	8 Wer mich sieht, verhöhnt mich, verzieht den Mund, schüttelt den Kopf:
9 »Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.«	9 "Er baute auf den Herrn; der soll ihn befreien, der soll ihn retten, wenn er ihn liebt!"
10 Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta.	10 Ja, du halfst mir aus dem Mutterschoß, du bargst mich an der Mutterbrust!
11 Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem.	11 Dir bin ich anvertraut von Jugend auf, vom Mutterleibe an bist du mein Gott.
12 Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana.	12 Sei mir nicht fern, denn nah ist die Not, da niemand hilft!
13 Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem.	13 Es umringt mich eine Herde von Stieren, Basanbüffel umkreisen mich.
14 Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.	14 Den Rachen sperren sie gegen mich auf, Löwen, reißend und brüllend.
15 Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.	15 Dem Wasser gleich bin ich hingeschüttet; alle meine Glieder lösen sich auf. Mein Herz ist wie Wachs geworden, zerschmolzen in meiner Brust.
16 Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.	16 Trocken wie ein Tonscherben ist meine Kehle, die Zunge klebt mir am Gaumen, und du legst mich in Todesstaub.
17 Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat,	17 Ja, Hunde umringen mich, eine Rotte von Frevlern umgibt mich. Sie zerreißen mir Hände und Füße.
18 megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem,	18 Alle meine Knochen kann ich zählen. Sie blicken her und schauen gierig auf mich.
19 elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.	19 Sie verteilen meine Kleider unter sich und werfen über mein Gewand das Los.
20 De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre!	20 Du aber, Herr, bleib mir nicht fern, du, meine Stärke, eile mir zu Hilfe!
21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából!	21 Entreiße dem Schwert mein Leben, der Gewalt der Hunde mein einziges Gut!
22 Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától!	22 Rette mich aus dem Rachen des Löwen und vor den Hörnern der Büffel! - Du bist es, der mich erhört hat!
23 Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek:	23 Nun will ich deinen Namen meinen Brüdern verkünden, inmitten der Gemeinde dich preisen! -
24 Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda,	24 Ihr Gottesfürchtigen, preist ihn, lobt ihn, alle Nachkommen Jakobs, erzittert vor ihm, alle Nachkommen Israels!
25 Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált.	25 Denn er hat nicht verachtet noch verschmäht die Not des Armen. Er hat vor ihm sein Antlitz nicht verborgen, auf seinen Hilferuf hat er gehört.
26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt.	26 Dir verdanke ich meinen Jubel in großer Gemeinde! Ich erfülle meine Gelübde vor denen, die ihn fürchten.
27 Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: »Éledjen fel szívük mindörökre!«	27 Die Armen mögen essen und gesättigt werden; den Herrn sollen preisen, die ihn suchen, euer Herz lebe auf für immer!
28 Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja.	28 Alle Enden der Erde sollen dessen gedenken und zum Herrn sich bekehren, vor ihm sich anbetend beugen alle Geschlechter der Völker!
29 Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken.	29 Denn dem Herrn gebührt die Königsmacht, er ist der Völkerherrscher.
30 Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak. Neki él majd a lelkem,	30 Ihm allein huldigten alle, die in der Erde schlafen; vor ihm beugten sich alle, die in den Staub hinabgestiegen. Und meine Seele lebt für ihn.
31 Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek,	31 Meine Nachkommen werden ihm dienen und vom Herrn erzählen dem folgenden Geschlecht.
32 az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: »Így cselekedett az Úr!«	32 Sie werden sein gerechtes Tun den später Geborenen künden. Denn er hat es vollbracht.