Jób könyve 37

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
Versetti esaminati

Torna indietro

Káldi-Neovulgáta Miqra 'al pi ha-Mesorah
1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.1 אַף־לְזֹאת יֶחֱרַד לִבִּיוְיִתַּר מִמְּקוֹמֽוֹ׃
2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!2 שִׁמְעוּ שָׁמוֹעַ בְּרֹגֶז קֹלוֹוְהֶגֶה מִפִּיו יֵצֵֽא׃
3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;3 תַּֽחַת־כׇּל־הַשָּׁמַיִם יִשְׁרֵהוּוְאוֹרוֹ עַל־כַּנְפוֹת הָאָֽרֶץ׃
4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.4 אַחֲרָיו ׀ יִשְׁאַג־קוֹליַרְעֵם בְּקוֹל גְּאוֹנוֹוְלֹא יְעַקְּבֵם כִּֽי־יִשָּׁמַע קוֹלֽוֹ׃
5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.5 יַרְעֵם אֵל בְּקוֹלוֹ נִפְלָאוֹתעֹשֶׂה גְדֹלוֹת וְלֹא נֵדָֽע׃
6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!6 כִּי לַשֶּׁלֶג ׀ יֹאמַר הֱוֵא אָרֶץוְגֶשֶׁם מָטָרוְגֶשֶׁם מִטְרוֹת עֻזּֽוֹ׃
7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.7 בְּיַד־כׇּל־אָדָם יַחְתּוֹםלָדַעַת כׇּל־אַנְשֵׁי מַעֲשֵֽׂהוּ׃
8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.8 וַתָּבוֹא חַיָּה בְמוֹ־אָרֶבוּבִמְעוֹנֹתֶיהָ תִשְׁכֹּֽן׃
9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.9 מִן־הַחֶדֶר תָּבוֹא סוּפָהוּֽמִמְּזָרִים קָרָֽה׃
10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,10 מִנִּשְׁמַת־אֵל יִתֶּן־קָרַחוְרֹחַב מַיִם בְּמוּצָֽק׃
11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:11 אַף־בְּרִי יַטְרִיחַ עָביָפִיץ עֲנַן אוֹרֽוֹ׃
12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,12 וְהוּא מְסִבּוֹת ׀מִתְהַפֵּךְ בְּתַחְבּוּלֹתָו לְפׇעֳלָםכֹּל אֲשֶׁר יְצַוֵּם ׀עַל־פְּנֵי תֵבֵל אָֽרְצָה׃
13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.13 אִם־לְשֵׁבֶט אִם־לְאַרְצוֹאִם־לְחֶסֶד יַמְצִאֵֽהוּ׃
14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!14 הַאֲזִינָה זֹּאת אִיּוֹבעֲמֹד וְהִתְבּוֹנֵן ׀ נִפְלְאוֹת אֵֽל׃
15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?15 הֲתֵדַע בְּשׂוּם־אֱלוֹהַּ עֲלֵיהֶםוְהֹפִיעַ אוֹר עֲנָנֽוֹ׃
16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?16 הֲתֵדַע עַל־מִפְלְשֵׂי־עָבמִפְלְאוֹת תְּמִים דֵּעִֽים׃
17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!17 אֲשֶׁר־בְּגָדֶיךָ חַמִּיםבְּהַשְׁקִט אֶרֶץ מִדָּרֽוֹם׃
18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?18 תַּרְקִיעַ עִמּוֹ לִשְׁחָקִיםחֲזָקִים כִּרְאִי מוּצָֽק׃
19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!19 הוֹדִיעֵנוּ מַה־נֹּאמַר לוֹלֹֽא־נַעֲרֹךְ מִפְּנֵי־חֹֽשֶׁךְ׃
20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!20 הַֽיְסֻפַּר־לוֹ כִּי אֲדַבֵּראִֽם־אָמַר אִישׁ כִּי יְבֻלָּֽע׃
21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;21 וְעַתָּה ׀ לֹא רָאוּ אוֹרבָּהִיר הוּא בַּשְּׁחָקִיםוְרוּחַ עָבְרָה וַֽתְּטַהֲרֵֽם׃
22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.22 מִצָּפוֹן זָהָב יֶאֱתֶהעַל־אֱלוֹהַּ נוֹרָא הֽוֹד׃
23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!23 שַׁדַּי לֹא־מְצָאנֻהוּ שַׂגִּיא־כֹחַוּמִשְׁפָּט וְרֹב־צְדָקָה לֹא יְעַנֶּֽה׃
24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«24 לָכֵן יְרֵאוּהוּ אֲנָשִׁיםלֹֽא־יִרְאֶה כׇּל־חַכְמֵי־לֵֽב׃