A zsoltárok könyve 104

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,	1 Alleluja. Confitemini Domino, et invocate nomen ejus ; annuntiate inter gentes opera ejus.
2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,	2 Cantate ei, et psallite ei ; narrate omnia mirabilia ejus.
3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.	3 Laudamini in nomine sancto ejus ; lætetur cor quærentium Dominum.
4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.	4 Quærite Dominum, et confirmamini ; quærite faciem ejus semper.
5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.	5 Mementote mirabilium ejus quæ fecit ; prodigia ejus, et judicia oris ejus :
6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.	6 semen Abraham servi ejus ; filii Jacob electi ejus.
7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.	7 Ipse Dominus Deus noster ; in universa terra judicia ejus.
8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.	8 Memor fuit in sæculum testamenti sui ; verbi quod mandavit in mille generationes :
9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.	9 quod disposuit ad Abraham, et juramenti sui ad Isaac :
10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.	10 et statuit illud Jacob in præceptum, et Israël in testamentum æternum,
11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.	11 dicens : Tibi dabo terram Chanaan, funiculum hæreditatis vestræ :
12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.	12 cum essent numero brevi, paucissimi, et incolæ ejus.
13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.	13 Et pertransierunt de gente in gentem, et de regno ad populum alterum.
14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,	14 Non reliquit hominem nocere eis : et corripuit pro eis reges.
15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.	15 Nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite malignari.
16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.	16 Et vocavit famem super terram, et omne firmamentum panis contrivit.
17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.	17 Misit ante eos virum : in servum venumdatus est, Joseph.
18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.	18 Humiliaverunt in compedibus pedes ejus ; ferrum pertransiit animam ejus :
19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.	19 donec veniret verbum ejus. Eloquium Domini inflammavit eum.
20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,	20 Misit rex, et solvit eum ; princeps populorum, et dimisit eum.
21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.	21 Constituit eum dominum domus suæ, et principem omnis possessionis suæ :
22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.	22 ut erudiret principes ejus sicut semetipsum, et senes ejus prudentiam doceret.
23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.	23 Et intravit Israël in Ægyptum, et Jacob accola fuit in terra Cham.
24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.	24 Et auxit populum suum vehementer, et firmavit eum super inimicos ejus.
25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.	25 Convertit cor eorum, ut odirent populum ejus, et dolum facerent in servos ejus.
26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.	26 Misit Moysen servum suum ; Aaron quem elegit ipsum.
27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.	27 Posuit in eis verba signorum suorum, et prodigiorum in terra Cham.
28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.	28 Misit tenebras, et obscuravit ; et non exacerbavit sermones suos.
29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.	29 Convertit aquas eorum in sanguinem, et occidit pisces eorum.
30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.	30 Edidit terra eorum ranas in penetralibus regum ipsorum.
31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,	31 Dixit, et venit c?nomyia et ciniphes in omnibus finibus eorum.
32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.	32 Posuit pluvias eorum grandinem : ignem comburentem in terra ipsorum.
33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.	33 Et percussit vineas eorum, et ficulneas eorum, et contrivit lignum finium eorum.
34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.	34 Dixit, et venit locusta, et bruchus cujus non erat numerus :
35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!	35 et comedit omne f?num in terra eorum, et comedit omnem fructum terræ eorum.
	36 Et percussit omne primogenitum in terra eorum, primitias omnis laboris eorum.
	37 Et eduxit eos cum argento et auro, et non erat in tribubus eorum infirmus.
	38 Lætata est Ægyptus in profectione eorum, quia incubuit timor eorum super eos.
	39 Expandit nubem in protectionem eorum, et ignem ut luceret eis per noctem.
	40 Petierunt, et venit coturnix, et pane cæli saturavit eos.
	41 Dirupit petram, et fluxerunt aquæ : abierunt in sicco flumina.
	42 Quoniam memor fuit verbi sancti sui, quod habuit ad Abraham puerum suum.
	43 Et eduxit populum suum in exsultatione, et electos suos in lætitia.
	44 Et dedit illis regiones gentium, et labores populorum possederunt :
	45 ut custodiant justificationes ejus, et legem ejus requirant.