A zsoltárok könyve 104

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,	1 Benedici il Signore, anima mia. Signore, mio Dio, quanto sei grande! Splendore e maestà è il tuo vestito,
2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,	2 avvolto di luce come di un manto. Egli fissa i cieli come una tenda,
3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.	3 costruisce sulle acque le sue stanze; fa delle nubi il suo carro, cammina sulle ali del vento;
4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.	4 fa dei venti i suoi messaggeri, delle fiamme guizzanti i suoi ministri.
5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.	5 Fondò la terra sui suoi basamenti, mai vacillerà, in eterno.
6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.	6 L'abisso l'avvolgeva come un manto; le acque coprivano le montagne.
7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.	7 Alla tua minaccia fuggirono, al fragore della tua ira s'avviarono precipitose
8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.	8 salendo per monti, discendendo per valli verso il luogo che tu loro assegnasti.
9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.	9 Tracciasti ad esse un limite da non oltrepassare, sì che non tornassero a ricoprire la terra.
10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.	10 Tu facesti scaturire sorgenti nelle valli; esse scorrono fra i monti;
11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.	11 procurano da bere a tutte le bestie del campo; gli ònagri vi estinguono la loro sete.
12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.	12 Lungo il loro corso vivono gli uccelli del cielo, di mezzo alle fronde fanno sentire la loro voce.
13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.	13 Dalle sue stanze superiori dà acqua alle montagne; con l'umidità dei tuoi serbatoi si sazia la terra.
14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,	14 Fai crescere il fieno per il bestiame, l'erba per la servitù dell'uomo perché tragga dal suolo il suo cibo:
15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.	15 il vino, che allieta il cuore dell'uomo, l'olio, che fa brillare il suo volto, il pane, che sostiene il suo vigore.
16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.	16 Si saziano le piante del Signore, i cedri del Libano che egli piantò.
17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.	17 Là gli uccelli fanno il loro nido e la cicogna sui cipressi ha la sua casa.
18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.	18 Le alte montagne sono per i camosci; le rocce, un rifugio per gli iràci.
19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.	19 Fece la luna per segnare le stagioni, il sole che conosce il suo tramonto.
20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,	20 Tu poni le tenebre perché segua la notte, in essa vagolano tutte le fiere della selva.
21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.	21 Ruggiscono i leoncelli in cerca di preda, chiedono a Dio il loro cibo.
22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.	22 Fai spuntare il sole ed essi si ritirano, e rimangono tranquilli nelle loro tane;
23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.	23 allora esce l'uomo per il suo lavoro, per la sua fatica fino alla sera.
24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.	24 Quanto sono numerose le tue opere, Signore! Tutte le hai fatte con sapienza; è piena la terra delle tue creature.
25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.	25 Ecco il mare, grande e spazioso; lì vi sono rettili senza numero: animali piccoli insieme ai grandi.
26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.	26 Lo percorrono le navi e il Leviatàn che per trastullarsi tu hai plasmato.
27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.	27 Tutti da te aspettano che dia loro il cibo a tempo opportuno.
28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.	28 Tu lo provvedi ed essi lo raccolgono; apri la tua mano e si saziano di beni.
29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.	29 Copri il tuo volto ed essi vengono meno; togli il loro spirito ed essi muoiono, ritornando alla loro polvere.
30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.	30 Mandi il tuo spirito ed essi sono creati, e rinnovi così la faccia della terra.
31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,	31 La gloria del Signore duri per sempre; s'allieti il Signore per le sue opere.
32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.	32 Egli guarda la terra e questa sussulta; tocca i monti e questi fumano.
33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.	33 Inneggerò al Signore finché avrò vita, canterò al mio Dio finché dura la mia esistenza.
34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.	34 Giunga a lui gradita la mia meditazione; nel Signore sarà la mia gioia.
35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!	35 Spariscano dalla terra i peccatori, e non ci siano più gli empi. Benedici il Signore, anima mia. Alleluia.