A zsoltárok könyve 104

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,	1 For David himself. Bless the Lord, O my soul: O Lord my God, thou art exceedingly great. Thou hast put on praise and beauty:
2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,	2 and art clothed with light as with a garment. Who stretchest out the heaven like a pavilion:
3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.	3 who coverest the higher rooms thereof with water. Who makest the clouds thy chariot: who walkest upon the wings of the winds.
4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.	4 Who makest thy angels spirits: and thy ministers a burning fire.
5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.	5 Who hast founded the earth upon its own bases: it shall not be moved for ever and ever.
6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.	6 The deep like a garment is its clothing: above the mountains shall the waters stand.
7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.	7 At thy rebuke they shall flee: at the voice of thy thunder they shall fear.
8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.	8 The mountains ascend, and the plains descend into the place which thou hast founded for them.
9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.	9 Thou hast set a bound which they shall not pass over; neither shall they return to cover the earth.
10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.	10 Thou sendest forth springs in the vales: between the midst of the hills the waters shall pass.
11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.	11 All the beasts of the field shall drink: the wild asses shall expect in their thirst.
12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.	12 Over them the birds of the air shall dwell: from the midst of the rocks they shall give forth their voices.
13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.	13 Thou waterest the hills from thy upper rooms: the earth shall be filled with the fruit of thy works:
14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,	14 Bringing forth grass for cattle, and herb for the service of men. That thou mayst bring bread out of the earth:
15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.	15 and that wine may cheer the heart of man. That he may make the face cheerful with oil: and that bread may strengthen man's heart.
16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.	16 The trees of the field shall be filled, and the cedars of Libanus which he hath planted:
17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.	17 there the sparrows shall make their nests. The highest of them is the house of the heron.
18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.	18 The high hills are a refuge for the harts, the rock for the irchins.
19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.	19 He hath made the moon for seasons: the sun knoweth his going down.
20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,	20 Thou hast appointed darkness, and it is night: in it shall all the beasts of the woods go about:
21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.	21 The young lions roaring after their prey, and seeking their meat from God.
22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.	22 The sun ariseth, and they are gathered together: and they shall lie down in their dens.
23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.	23 Man shall go forth to his work, and to his labour until the evening.
24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.	24 How great are thy works, O Lord? thou hast made all things in wisdom: the earth is filled with thy riches.
25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.	25 So is this great sea, which stretcheth wide its arms: there are creeping things without number: Creatures little and great.
26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.	26 There the ships shall go. This sea dragon which thou hast formed to play therein.
27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.	27 All expect of thee that thou give them food in season.
28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.	28 What thou givest to them they shall gather up: when thou openest thy hand, they shall all be filled with good.
29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.	29 But if thou turnest away thy face, they shall be troubled: thou shalt take away their breath, and they shall fail, and shall return to their dust.
30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.	30 Thou shalt send forth thy spirit, and they shall be created: and thou shalt renew the face of the earth.
31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,	31 May the glory of the Lord endure for ever: the Lord shall rejoice in his works.
32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.	32 He looketh upon the earth, and maketh it tremble: he toucheth the mountains, and they smoke.
33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.	33 I will sing to the Lord as long as I live: I will sing praise to my God while I have my being.
34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.	34 Let my speech be acceptable to him: but I will take delight in the Lord.
35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!	35 Let sinners be consumed out of the earth, and the unjust, so that they be no more: O my soul, bless thou the Lord.