A zsoltárok könyve 104

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,	1 Benedici il Signore, anima mia, Signore, mio Dio, quanto sei grande! Rivestito di maestà e di splendore,
2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,	2 avvolto di luce come di un manto. Tu stendi il cielo come una tenda,
3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.	3 costruisci sulle acque la tua dimora, fai delle nubi il tuo carro, cammini sulle ali del vento;
4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.	4 fai dei venti i tuoi messaggeri, delle fiamme guizzanti i tuoi ministri.
5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.	5 Hai fondato la terra sulle sue basi, mai potrà vacillare.
6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.	6 L'oceano l'avvolgeva come un manto, le acque coprivano le montagne.
7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.	7 Alla tua minaccia sono fuggite, al fragore del tuo tuono hanno tremato.
8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.	8 Emergono i monti, scendono le valli al luogo che hai loro assegnato.
9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.	9 Hai posto un limite alle acque: non lo passeranno, non torneranno a coprire la terra.
10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.	10 Fai scaturire le sorgenti nelle valli e scorrono tra i monti;
11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.	11 ne bevono tutte le bestie selvatiche e gli ònagri estinguono la loro sete.
12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.	12 Al di sopra dimorano gli uccelli del cielo, cantano tra le fronde.
13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.	13 Dalle tue alte dimore irrighi i monti, con il frutto delle tue opere sazi la terra.
14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,	14 Fai crescere il fieno per gli armenti e l'erba al servizio dell'uomo, perché tragga alimento dalla terra:
15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.	15 il vino che allieta il cuore dell'uomo; l'olio che fa brillare il suo volto e il pane che sostiene il suo vigore.
16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.	16 Si saziano gli alberi del Signore, i cedri del Libano da lui piantati.
17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.	17 Là gli uccelli fanno il loro nido e la cicogna sui cipressi ha la sua casa.
18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.	18 Per i camosci sono le alte montagne, le rocce sono rifugio per gli iràci.
19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.	19 Per segnare le stagioni hai fatto la luna e il sole che conosce il suo tramonto.
20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,	20 Stendi le tenebre e viene la notte e vagano tutte le bestie della foresta;
21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.	21 ruggiscono i leoncelli in cerca di preda e chiedono a Dio il loro cibo.
22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.	22 Sorge il sole, si ritirano e si accovacciano nelle tane.
23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.	23 Allora l'uomo esce al suo lavoro, per la sua fatica fino a sera.
24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.	24 Quanto sono grandi, Signore, le tue opere! Tutto hai fatto con saggezza, la terra è piena delle tue creature.
25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.	25 Ecco il mare spazioso e vasto: lì guizzano senza numero animali piccoli e grandi.
26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.	26 Lo solcano le navi, il Leviatàn che hai plasmato perché in esso si diverta.
27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.	27 Tutti da te aspettano che tu dia loro il cibo in tempo opportuno.
28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.	28 Tu lo provvedi, essi lo raccolgono, tu apri la mano, si saziano di beni.
29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.	29 Se nascondi il tuo volto, vengono meno, togli loro il respiro, muoiono e ritornano nella loro polvere.
30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.	30 Mandi il tuo spirito, sono creati, e rinnovi la faccia della terra.
31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,	31 La gloria del Signore sia per sempre; gioisca il Signore delle sue opere.
32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.	32 Egli guarda la terra e la fa sussultare, tocca i monti ed essi fumano.
33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.	33 Voglio cantare al Signore finché ho vita, cantare al mio Dio finché esisto.
34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.	34 A lui sia gradito il mio canto; la mia gioia è nel Signore.
35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!	35 Scompaiano i peccatori dalla terra e più non esistano gli empi. Benedici il Signore, anima mia.