A zsoltárok könyve 104

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,	1 Benedic, anima mea, Domino. Domine Deus meus, magnificatus es vehementer! Maiestatem et decorem induisti,
2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,	2 amictus lumine sicut vestimento. Extendens caelum sicut velum,
3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.	3 qui exstruis in aquis cenacula tua. Qui ponis nubem ascensum tuum, qui ambulas super pennas ventorum.
4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.	4 Qui facis angelos tuos spiritus et ministros tuos ignem urentem.
5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.	5 Qui fundasti terram super stabilitatem suam, non inclinabitur in saeculum saeculi.
6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.	6 Abyssus sicut vestimentum operuit eam, super montes stabant aquae.
7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.	7 Ab increpatione tua fugiunt, a voce tonitrui tui formidant.
8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.	8 Ascendunt in montes et descendunt in valles, in locum, quem statuisti eis.
9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.	9 Terminum posuisti, quem non transgredientur, neque convertentur operire terram.
10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.	10 Qui emittis fontes in torrentes; inter medium montium pertransibunt,
11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.	11 potabunt omnes bestias agri, exstinguent onagri sitim suam.
12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.	12 Super ea volucres caeli habitabunt, de medio ramorum dabunt voces.
13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.	13 Rigas montes de cenaculis tuis, de fructu operum tuorum satias terram.
14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,	14 Producis fenum iumentis et herbam servituti hominum, educens panem de terra
15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.	15 et vinum, quod laetificat cor hominis; exhilarans faciem in oleo, panis autem cor hominis confirmat.
16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.	16 Saturabuntur ligna Domini et cedri Libani, quas plantavit.
17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.	17 Illic passeres nidificabunt, erodii domus in vertice earum.
18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.	18 Montes excelsi cervis, petrae refugium hyracibus.
19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.	19 Fecit lunam ad tempora signanda, sol cognovit occasum suum.
20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,	20 Posuisti tenebras, et facta est nox: in ipsa reptabunt omnes bestiae silvae,
21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.	21 catuli leonum rugientes, ut rapiant et quaerant a Deo escam sibi.
22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.	22 Oritur sol, et congregantur et in cubilibus suis recumbunt.
23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.	23 Exit homo ad opus suum et ad operationem suam usque ad vesperum.
24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.	24 Quam multiplicata sunt opera tua, Domine! Omnia in sapientia fecisti, impleta est terra creatura tua.
25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.	25 Hoc mare magnum et spatiosum et latum: illic reptilia, quorum non est numerus, animalia pusilla cum magnis;
26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.	26 illic naves pertransibunt, Leviathan, quem formasti ad ludendum cum eo.
27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.	27 Omnia a te exspectant, ut des illis escam in tempore suo.
28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.	28 Dante te illis, colligent, aperiente te manum tuam, implebuntur bonis.
29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.	29 Avertente autem te faciem, turbabuntur; auferes spiritum eorum, et deficient et in pulverem suum revertentur.
30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.	30 Emittes spiritum tuum, et creabuntur, et renovabis faciem terrae.
31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,	31 Sit gloria Domini in saeculum; laetetur Dominus in operibus suis.
32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.	32 Qui respicit terram et facit eam tremere, qui tangit montes, et fumigant.
33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.	33 Cantabo Domino in vita mea, psallam Deo meo quamdiu sum.
34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.	34 Iucundum sit ei eloquium meum, ego vero delectabor in Domino.
35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!	35 Deficiant peccatores a terra et iniqui, ita ut non sint. Benedic, anima mea, Domino.