A zsoltárok könyve 104

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,	1 Alleluia, cioè lodate il Signore. Date lode al Signore, e invocate il suo nome: annunziate le opere di lui tralle genti.
2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,	2 Cantate la gloria di lui sugli strumenti di musica: raccontate tutte le sue meraviglie.
3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.	3 Gloriatevi nel santo nome di lui: sia nell'allegrezza il cuore di quelli, che cercano il Signore.
4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.	4 Cercate il Signore, e fattevi forti: cercate mai sempre la sua presenza.
5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.	5 Ricordatevi delle meraviglie, che egli fece: de' suoi prodigj, delle leggi, ch'ei pronunziò di sua bocca,
6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.	6 O voi seme di Abramo, servi di lui; o voi figliuoli di Giacobbe gli eletti di lui.
7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.	7 Egli il Signore Dio nostro: i giudizj di lui sono noti a tutta quanta la terra.
8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.	8 Egli si è ricordato sempre della sua alleanza: della parola fermata da lui per mille generazioni.
9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.	9 Della parola, ch'ei diede ad Abramo, e del giuramento suo ad Isacco.
10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.	10 Giuramento, ch'ei confermò quasi legge a Giocobbe, e ad Israele qual patto sempiterno.
11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.	11 Dicendo: A te darò la terra di Chanaan divisa come vostra eredità.
12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.	12 Bench'ei fossero in piccol numero; pochissimi di numero, e in essa stranieri:
13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.	13 E passarono da una nazione ad un' altra, e da un regno a un altro popolo.
14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,	14 Non permise, che uomo facesse loro alcun male, e per essi gastigò dei re.
15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.	15 Non toccate i miei cristi, e non malignate contro de' miei profeti.
16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.	16 E chiamò sulla terra la fame, tolse tutto il sostegno del pane.
17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.	17 Mandò avanti di loro un uomo: Giuseppe fu venduto per ischiavo.
18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.	18 Lo umiliarono inceppandogli i piedi: il ferro trapassò l'anima di lui fino a tanto che si adempisse la sua parola.
19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.	19 La legge del Signore lo avea messo nel fuoco: il Re mandò a scioglierlo: il principe de' popoli lo liberò.
20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,	20 Lo costituì padrone della sua casa, e principe di quanto ei possedeva.
21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.	21 Affinchè egli sua saggezza comunicasse a' suoi grandi, e al senato di lui insegnasse prudenza.
22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.	22 E Israele entrò nell'Egitto, e Giacobbe pellegrinò nella terra di Cham.
23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.	23 E (Dio) moltiplicò grandemente il popol suo, e lo rendette più forte de' suoi nemici.
24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.	24 Ei cangiò il cuor di coloro perché prendesser in odio il popol suo, e facesser soverchieria a' suoi servi.
25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.	25 Spedì il suo servo Mosè, e Aronne, cui pur egli elesse.
26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.	26 E pose nelle lor mani i suoi miracoli, e i prodigj da farsi nella terra di Cham.
27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.	27 Mandò le tenebre, e tutto fu oscurità: ed egli non rendette vane le sue parole.
28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.	28 Cangiò in sangue le loro acque, e uccise i loro pesci.
29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.	29 La terra mandò fuori i ranocchi nelle più segrete stanze dei regi istessi.
30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.	30 A una sua parola venner le mosche, e i mosconi per tutto quanto il loro paese.
31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,	31 Mutò di grandine le loro pioggie: piovve sulla loro terra un fuoco divoratore.
32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.	32 E percosse le loro viti, e le loro ficaie, e fece in pezzi le piante delle loro regioni.
33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.	33 A una parola di lui venne la locusta, e il bruco, ed erano senza numero:
34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.	34 E mangiaron tutta l'erba de' loro terreni, e mangiarono tutti i frutti de' loro campi.
35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!	35 E percosse tutti i primogeniti nella loro terra, le primizie di lor robustezza.
	36 E menò via Israele coll'argento, e coll'oro; e nelle loro tribù non era un malato.
	37 Si rallegrò della loro partenza l'Egitto, perché era sopraffatto dal timore, che avea di essi.
	38 Stese una nuvola, che li coprisse, e fè, che il fuoco gli illuminasse di notte.
	39 Chiesero, e venner le quaglie: e li saziò con pane del cielo.
	40 Fendette la pietra, e scorser le acque: sgorgaron fiumi in un luogo di siccità.
	41 Perché egli ebbe memoria di quella sua santa parola, detta ad Abramo suo servo.
	42 E il suo popolo trasse fuora tutto esultante, e i suoi eletti pieni di allegrezza.
	43 E diede loro i paesi delle nazioni, e furon padroni delle fatiche de' popoli,
	44 Affinchè osservino i suoi comandamenti, e amino la sua legge.