Jób könyve 8

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:	1 Respondens autem Baldad Suhites, dixit :
2 »Meddig beszélsz ilyeneket, és meddig olyanok a szád szavai, mint a heves szél?	2 Usquequo loqueris talia, et spiritus multiplex sermones oris tui ?
3 Vajon Isten meghamisítja-e a jogot, s a Mindenható elcsavarja-e az igazságot?	3 Numquid Deus supplantat judicium ? aut Omnipotens subvertit quod justum est ?
4 Ha vétettek is gyermekeid ellene, s ő gonoszságuk kezére adta őket,	4 Etiam si filii tui peccaverunt ei, et dimisit eos in manu iniquitatis suæ :
5 éretted azonban, ha Istent híven keresed s a Mindenhatót kérleled,	5 tu tamen si diluculo consurrexeris ad Deum, et Omnipotentem fueris deprecatus ;
6 – ha valóban tiszta vagy és igaz – érted csakhamar felserken, és helyreállítja hajlékodat igazságod szerint,	6 si mundus et rectus incesseris : statim evigilabit ad te, et pacatum reddet habitaculum justitiæ tuæ,
7 olyannyira, hogyha előbbi dolgaid csekélyek voltak, majd annál inkább gyarapszanak az utóbbiak.	7 in tantum ut si priora tua fuerint parva, et novissima tua multiplicentur nimis.
8 Kérdezd csak az előbbi nemzedéket, és vizsgáld szorgosan az atyák tudományát,	8 Interroga enim generationem pristinam, et diligenter investiga patrum memoriam
9 – hisz mi csak tegnapiak vagyunk és mit sem tudunk, mert napjaink a földön olyanok, mint az árnyék –,	9 (hesterni quippe sumus, et ignoramus, quoniam sicut umbra dies nostri sunt super terram),
10 s ők megtanítanak és megmondják neked, és szívük mélyéből merítik mondásaikat:	10 et ipsi docebunt te, loquentur tibi, et de corde suo proferent eloquia.
11 Tenyészik-e káka nedvesség nélkül? Nőhet-e sás víz nélkül?	11 Numquid vivere potest scirpus absque humore ? aut crescere carectum sine aqua ?
12 Bár még virul, és ki sem szakítják kézzel, mégis előbb elszárad, mint a többi fűféle.	12 Cum adhuc sit in flore, nec carpatur manu, ante omnes herbas arescit.
13 Ilyen mindazok sorsa, akik Istenről megfeledkeznek, s a képmutató reménye meghiúsul.	13 Sic viæ omnium qui obliviscuntur Deum, et spes hypocritæ peribit.
14 Nem tetszik neki dőresége, és bizodalma pókháló.	14 Non ei placebit vecordia sua, et sicut tela aranearum fiducia ejus.
15 Házára támaszkodik, de meg nem állhat, megerősíti, de nem áll helyt.	15 Innitetur super domum suam, et non stabit ; fulciet eam, et non consurget.
16 Nedvesnek látszik, mielőtt a nap feljön, és felkeltekor előjön hajtása;	16 Humectus videtur antequam veniat sol, et in ortu suo germen ejus egredietur.
17 kőrakás fölött fonódnak gyökerei, és kövek között tartózkodik;	17 Super acervum petrarum radices ejus densabuntur, et inter lapides commorabitur.
18 ha azonban kipusztítják helyéről, az kitagadja őt és mondja: ‘Nem ismerlek!’	18 Si absorbuerit eum de loco suo, negabit eum, et dicet : Non novi te.
19 mert élete útjának az az öröme, hogy a földből ismét mások sarjadnak.	19 Hæc est enim lætitia viæ ejus, ut rursum de terra alii germinentur.
20 Nem veti el Isten a jámbor lelkűt, de nem fogja kézen a gonoszokat.	20 Deus non projiciet simplicem, nec porriget manum malignis,
21 Megtelik még a szád nevetéssel, és ajkad ujjongással;	21 donec impleatur risu os tuum, et labia tua jubilo.
22 akik gyűlölnek téged, szégyenbe öltöznek, s a gonoszok sátra nem lesz állandó.«	22 Qui oderunt te induentur confusione, et tabernaculum impiorum non subsistet.