Job 3

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 After this, Job opened his mouth and cursed his day.	1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját
2 Job spoke out and said:	2 és mondta:
3 Perish the day on which I was born, the night when they said, "The child is a boy!"	3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’
4 May that day be darkness: let not God above call for it, nor light shine upon it!	4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.
5 May darkness and gloom claim it, clouds settle upon it, the blackness of night affright it!	5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!
6 May obscurity seize that day; let it not occur among the days of the year, nor enter into the count of the months!	6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!
7 May that night be barren; let no joyful outcry greet it!	7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;
8 Let them curse it who curse the sea, the appointed disturbers of Leviathan!	8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!
9 May the stars of its twilight be darkened; may it look for daylight, but have none, nor gaze on the eyes of the dawn,	9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,
10 Because it kept not shut the doors of the womb to shield my eyes from trouble!	10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!
11 Why did I not perish at birth, come forth from the womb and expire?	11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?
12 Wherefore did the knees receive me? or why did I suck at the breasts?	12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?
13 For then I should have lain down and been tranquil; had I slept, I should then have been at rest	13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt
14 With kings and counselors of the earth who built where now there are ruins	14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,
15 Or with princes who had gold and filled their houses with silver.	15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Or why was I not buried away like an untimely birth, like babes that have never seen the light?	16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.
17 There the wicked cease from troubling, there the weary are at rest.	17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;
18 There the captives are at ease together, and hear not the voice of the slave driver.	18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.
19 Small and great are there the same, and the servant is free from his master.	19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.
20 Why is light given to the toilers, and life to the bitter in spirit?	20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?
21 They wait for death and it comes not; they search for it rather than for hidden treasures,	21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;
22 Rejoice in it exultingly, and are glad when they reach the grave:	22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?
23 Men whose path is hidden from them, and whom God has hemmed in!	23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?
24 For sighing comes more readily to me than food, and my groans well forth like water.	24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;
25 For what I fear overtakes me, and what I shrink from comes upon me.	25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.
26 I have no peace nor ease; I have no rest, for trouble comes!	26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«