1 ויסף איוב שאת משלו ויאמר | 1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt: |
2 מי יתנני כירחי קדם כימי אלוה ישמרני | 2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem, |
3 בהלו נרו עלי ראשי לאורו אלך חשך | 3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam; |
4 כאשר הייתי בימי חרפי בסוד אלוה עלי אהלי | 4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott, |
5 בעוד שדי עמדי סביבותי נערי | 5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak; |
6 ברחץ הליכי בחמה וצור יצוק עמדי פלגי שמן | 6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott. |
7 בצאתי שער עלי קרת ברחוב אכין מושבי | 7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek, |
8 ראוני נערים ונחבאו וישישים קמו עמדו | 8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak, |
9 שרים עצרו במלים וכף ישימו לפיהם | 9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették, |
10 קול נגידים נחבאו ולשונם לחכם דבקה | 10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt. |
11 כי אזן שמעה ותאשרני ועין ראתה ותעידני | 11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem, |
12 כי אמלט עני משוע ויתום ולא עזר לו | 12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola, |
13 ברכת אבד עלי תבא ולב אלמנה ארנן | 13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam, |
14 צדק לבשתי וילבשני כמעיל וצניף משפטי | 14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem. |
15 עינים הייתי לעור ורגלים לפסח אני | 15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának. |
16 אב אנכי לאביונים ורב לא ידעתי אחקרהו | 16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam. |
17 ואשברה מתלעות עול ומשניו אשליך טרף | 17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát. |
18 ואמר עם קני אגוע וכחול ארבה ימים | 18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma; |
19 שרשי פתוח אלי מים וטל ילין בקצירי | 19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra, |
20 כבודי חדש עמדי וקשתי בידי תחליף | 20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben. |
21 לי שמעו ויחלו וידמו למו עצתי | 21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra; |
22 אחרי דברי לא ישנו ועלימו תטף מלתי | 22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei, |
23 ויחלו כמטר לי ופיהם פערו למלקוש | 23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra. |
24 אשחק אלהם לא יאמינו ואור פני לא יפילון | 24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül. |
25 אבחר דרכם ואשב ראש ואשכון כמלך בגדוד כאשר אבלים ינחם | 25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam. |