Luke 20

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 And it came to pass, that on one of those days, as he taught the people in the temple, and preached the gospel, the chief priests and the scribes came upon him with the elders,	1 Történt pedig, hogy egy napon, amikor a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
2 And spake unto him, saying, Tell us, by what authority doest thou these things? or who is he that gave thee this authority?	2 és így szóltak hozzá: »Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?«
3 And he answered and said unto them, I will also ask you one thing; and answer me:	3 Ő így válaszolt nekik: »Én is kérdezek tőletek valamit: Mondjátok meg nekem,
4 The baptism of John, was it from heaven, or of men?	4 János keresztsége a mennyből való volt-e vagy az emberektől?«
5 And they reasoned with themselves, saying, If we shall say, From heaven; he will say, Why then believed ye him not?	5 Azok így tanakodtak egymás között: »Ha azt mondjuk: ‘A mennyből volt’, azt fogja felelni: ‘Miért nem hittetek hát neki?’
6 But and if we say, Of men; all the people will stone us: for they be persuaded that John was a prophet.	6 Ha pedig azt mondjuk: ‘Az emberektől’, akkor az egész nép megkövez bennünket, mert meg van győződve, hogy János próféta.«
7 And they answered, that they could not tell whence it was.	7 Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való.
8 And Jesus said unto them, Neither tell I you by what authority I do these things.	8 Erre Jézus azt mondta nekik: »Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.«
9 Then began he to speak to the people this parable; A certain man planted a vineyard, and let it forth to husbandmen, and went into a far country for a long time.	9 A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte mondani: »Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe a szőlőműveseknek, azután elutazott hosszabb időre.
10 And at the season he sent a servant to the husbandmen, that they should give him of the fruit of the vineyard: but the husbandmen beat him, and sent him away empty.	10 Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adják oda neki a ráeső részt. De a szőlőmunkások megverték, és üres kézzel elkergették.
11 And again he sent another servant: and they beat him also, and entreated him shamefully, and sent him away empty.	11 Ekkor egy másik szolgát küldött; azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették.
12 And again he sent a third: and they wounded him also, and cast him out.	12 Erre egy harmadikat is küldött; de azok azt is megsebesítették és kidobták.
13 Then said the lord of the vineyard, What shall I do? I will send my beloved son: it may be they will reverence him when they see him.	13 Akkor a szőlő ura így szólt: ‘Mit tegyek? Elküldöm az én kedves fiamat; őt talán megbecsülik.’
14 But when the husbandmen saw him, they reasoned among themselves, saying, This is the heir: come, let us kill him, that the inheritance may be ours.	14 A szőlőművesek azonban, amikor meglátták őt, így tanakodtak maguk között: ‘Ez az örökös; öljük meg, és miénk lesz az örökség!’
15 So they cast him out of the vineyard, and killed him. What therefore shall the lord of the vineyard do unto them?	15 Aztán kidobták őt a szőlőből és megölték. Mit tesz velük ezután a szőlő ura?
16 He shall come and destroy these husbandmen, and shall give the vineyard to others. And when they heard it, they said, God forbid.	16 Odamegy és elpusztítja azokat a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.« Amikor meghallották ezt, így szóltak: »Távol legyen tőlünk!«
17 And he beheld them, and said, What is this then that is written, The stone which the builders rejected, the same is become the head of the corner?	17 Ő azonban végignézett rajtuk és megkérdezte: »Mit jelent hát az, ami írva van: ‘A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett’?
18 Whosoever shall fall upon that stone shall be broken; but on whomsoever it shall fall, it will grind him to powder.	18 Mindaz, aki erre a kőre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.«
19 And the chief priests and the scribes the same hour sought to lay hands on him; and they feared the people: for they perceived that he had spoken this parable against them.	19 Abban az órában a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni rá, de féltek a néptől; megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet.
20 And they watched him, and sent forth spies, which should feign themselves just men, that they might take hold of his words, that so they might deliver him unto the power and authority of the governor.	20 Hogy szemmel tartsák őt, megfigyelőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy megfoghassák őt beszéde alapján, és a hatóság és a helytartó hatalmába adhassák.
21 And they asked him, saying, Master, we know that thou sayest and teachest rightly, neither acceptest thou the person of any, but teachest the way of God truly:	21 Ezek megkérdezték tőle: »Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, s hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját.
22 Is it lawful for us to give tribute unto Caesar, or no?	22 Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?«
23 But he perceived their craftiness, and said unto them, Why tempt ye me?	23 Ő észrevette álnokságukat, és azt mondta nekik:
24 Shew me a penny. Whose image and superscription hath it? They answered and said, Caesar's.	24 »Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?« Azt felelték neki: »A császáré.«
25 And he said unto them, Render therefore unto Caesar the things which be Caesar's, and unto God the things which be God's.	25 Erre azt mondta nekik: »Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.«
26 And they could not take hold of his words before the people: and they marvelled at his answer, and held their peace.	26 Így nem tudtak belekötni szavaiba, melyeket a nép előtt mondott; inkább elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.
27 Then came to him certain of the Sadducees, which deny that there is any resurrection; and they asked him,	27 Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt:
28 Saying, Master, Moses wrote unto us, If any man's brother die, having a wife, and he die without children, that his brother should take his wife, and raise up seed unto his brother.	28 »Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének .
29 There were therefore seven brethren: and the first took a wife, and died without children.	29 Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül.
30 And the second took her to wife, and he died childless.	30 Előbb a második,
31 And the third took her; and in like manner the seven also: and they left no children, and died.	31 majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak.
32 Last of all the woman died also.	32 Végül meghalt az asszony is.
33 Therefore in the resurrection whose wife of them is she? for seven had her to wife.	33 A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.«
34 And Jesus answering said unto them, The children of this world marry, and are given in marriage:	34 Jézus ezt felelte nekik: »E világ fiai házasodnak és férjhez mennek.
35 But they which shall be accounted worthy to obtain that world, and the resurrection from the dead, neither marry, nor are given in marriage:	35 Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek,
36 Neither can they die any more: for they are equal unto the angels; and are the children of God, being the children of the resurrection.	36 hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai.
37 Now that the dead are raised, even Moses shewed at the bush, when he calleth the Lord the God of Abraham, and the God of Isaac, and the God of Jacob.	37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ‘Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének’ mondta.
38 For he is not a God of the dead, but of the living: for all live unto him.	38 Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.«
39 Then certain of the scribes answering said, Master, thou hast well said.	39 Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: »Mester! Helyesen feleltél.«
40 And after that they durst not ask him any question at all.	40 És többé nem mertek kérdezni tőle semmit.
41 And he said unto them, How say they that Christ is David's son?	41 Ekkor ő kérdezte meg tőlük: »Hogyan mondhatják Krisztust Dávid fiának,
42 And David himself saith in the book of Psalms, The LORD said unto my Lord, Sit thou on my right hand,	42 amikor maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: ‘Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra,
43 Till I make thine enemies thy footstool.	43 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!’
44 David therefore calleth him Lord, how is he then his son?	44 Dávid tehát Urának hívja őt. Hogyan lehet akkor az ő fia?«
45 Then in the audience of all the people he said unto his disciples,	45 Ezután az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:
46 Beware of the scribes, which desire to walk in long robes, and love greetings in the markets, and the highest seats in the synagogues, and the chief rooms at feasts;	46 »Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek pompás öltözékben járni, és kedvelik azt, ha köszöntik őket a tereken, meg az első üléseket a zsinagógákban, és a főhelyeket a lakomákon.
47 Which devour widows' houses, and for a shew make long prayers: the same shall receive greater damnation.	47 Felélik az özvegyek házát, miközben színleg nagyokat imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.«