A zsoltárok könyve 57

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elől a barlangba menekült.	1 In finem, ne disperdas. David in tituli inscriptionem.
2 Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert beléd vetem bizalmamat, és szárnyad árnyékában húzom meg magam, amíg a veszedelem elvonul.	2 Si vere utique justitiam loquimini, recta judicate, filii hominum.
3 A fölséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót cselekszik velem.	3 Etenim in corde iniquitates operamini ; in terra injustitias manus vestræ concinnant.
4 Az égből küld szabadulást nekem, és gyalázatba taszítja azokat, akik taposnak rajtam. Isten elküldi irgalmát és hűségét.	4 Alienati sunt peccatores a vulva ; erraverunt ab utero : locuti sunt falsa.
5 Lelkem az oroszlánok kölykei közt hever, amelyek felfalják az emberek fiait. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre fent szablya.	5 Furor illis secundum similitudinem serpentis, sicut aspidis surdæ et obturantis aures suas,
6 Magasztaltassék föl Isten az egek fölé, és dicsőséged minden föld fölé!	6 quæ non exaudiet vocem incantantium, et venefici incantantis sapienter.
7 Hálót kerítettek lábamnak, és megaláztak engem; Vermet ástak nekem, de ők maguk estek bele.	7 Deus conteret dentes eorum in ore ipsorum ; molas leonum confringet Dominus.
8 Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem,	8 Ad nihilum devenient tamquam aqua decurrens ; intendit arcum suum donec infirmentur.
9 éneklek és zsoltárt zengek! Ébredj fel, dicsőségem, ébredjen a hárfa és a lant! Hadd keltsem fel a hajnalt!	9 Sicut cera quæ fluit auferentur ; supercecidit ignis, et non viderunt solem.
10 Hálát adok neked, Uram, a népek között, zsoltárral dicsérlek a nemzetek között,	10 Priusquam intelligerent spinæ vestræ rhamnum, sicut viventes sic in ira absorbet eos.
11 mert irgalmad felér az egekig, és hűséged a fellegekig.	11 Lætabitur justus cum viderit vindictam ; manus suas lavabit in sanguine peccatoris.
12 Magasztaltassék föl Isten az egek fölé, és dicsőséged minden föld fölé!	12 Et dicet homo : Si utique est fructus justo, utique est Deus judicans eos in terra.