Livre de Job 16

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job prit la parole et dit:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Que de fois ai-je entendu de tels propos, et quels pénibles consolateurs vous faites!	2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3 "Y aura-t-il une fin à ces paroles en l'air?" Ou encore: "Quel mal te pousse à te défendre?"	3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4 Oh! moi aussi, je saurais parler comme vous, si vous étiez à ma place; je pourrais vous accabler dediscours en hochant la tête sur vous,	4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5 vous réconforter en paroles, puis cesser d'agiter les lèvres.	5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6 Mais quand je parle, ma souffrance ne cesse pas, si je me tais, en quoi disparaît-elle?	6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7 Et maintenant elle me pousse à bout; tu as frappé d'horreur tout mon entourage	7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8 et il me presse, mon calomniateur s'est fait mon témoin, il se dresse contre moi, il m'accuse en face;	8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9 sa colère déchire et me poursuit, en montrant des dents grinçantes. Mes adversaires aiguisent sur moileurs regards,	9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10 ouvrent une bouche menaçante. Leurs railleries m'atteignent comme des soufflets; ensemble ilss'ameutent contre moi.	10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11 Oui, Dieu m'a livré à des injustes, entre les mains des méchants, il m'a jeté.	11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12 Je vivais tranquille quand il m'a fait chanceler, saisi par la nuque pour me briser. Il a fait de moi sacible:	12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13 il me cerne de ses traits, transperce mes reins sans pitié et répand à terre mon fiel.	13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14 Il ouvre en moi brèche sur brèche, fonce sur moi tel un guerrier.	14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15 J'ai cousu un sac sur ma peau, jeté mon front dans la poussière.	15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16 Mon visage est rougi par les larmes et l'ombre couvre mes paupières.	16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17 Pourtant, point de violence dans mes mains, et ma prière est pure.	17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18 O terre, ne couvre point mon sang, et que mon cri monte sans arrêt.	18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19 Dès maintenant, j'ai dans les cieux un témoin, là-haut se tient mon défenseur.	19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20 Interprète de mes pensées auprès de Dieu, devant qui coulent mes larmes,	20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21 qu'il plaide la cause d'un homme aux prises avec Dieu, comme un mortel défend son semblable.	21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22 Car mes années de vie sont comptées, et je m'en vais par le chemin sans retour.	22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.