Hohelied 2

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ich bin eine Blume auf den Wiesen des Scharon, eine Lilie der Täler.	1 Virág vagyok a mezőn, és liliom a völgyben. –
2 Eine Lilie unter Disteln ist meine Freundin unter den Mädchen.	2 Amilyen a liliom a tövisek között, olyan a kedvesem a leányok között! –
3 Ein Apfelbaum unter Waldbäumen ist mein Geliebter unter den Burschen. In seinem Schatten begehre ich zu sitzen. Wie süß schmeckt seine Frucht meinem Gaumen!	3 Mint az almafa az erdő fái között, olyan a kedvesem az ifjak között: árnyékában kívánok én megtelepedni, és gyümölcse édes az ínyemnek.
4 In das Weinhaus hat er mich geführt. Sein Zeichen über mir heißt Liebe.	4 Bevitt engem a bor házába, s a felirata fölöttem: szerelem.
5 Stärkt mich mit Traubenkuchen, erquickt mich mit Äpfeln; denn ich bin krank vor Liebe.	5 Üdítsetek szőlőskaláccsal, frissítsetek almával, mert beteg vagyok a szerelemtől!
6 Seine Linke liegt unter meinem Kopf, seine Rechte umfängt mich.	6 Balkeze a fejem alatt, és jobbjával átölel engem.
7 Bei den Gazellen und Hirschen auf der Flur beschwöre ich euch, Jerusalems Töchter:Stört die Liebe nicht auf, weckt sie nicht, bis es ihr selbst gefällt.	7 Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn: fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg maga nem akarja!
8 Horch! Mein Geliebter! Sieh da, er kommt. Er springt über die Berge, hüpft über die Hügel.	8 Csitt! A kedvesem íme, itt jön! Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül!
9 Der Gazelle gleicht mein Geliebter, dem jungen Hirsch. Ja, draußen steht er an der Wand unsres Hauses; er blickt durch die Fenster, späht durch die Gitter.	9 Olyan a kedvesem, mint a gazella, mint a szarvasborjú, már itt is áll a házunk mögött, benéz az ablakon, nézdel a rácson át.
10 Der Geliebte spricht zu mir: Steh auf, meine Freundin, meine Schöne, so komm doch!	10 Íme, a kedvesem szól nekem: »Kelj fel szaporán, szerelmem! Jöjj, galambom, szépségem!
11 Denn vorbei ist der Winter, verrauscht der Regen.	11 Mert a tél már elmúlt, az eső elállt, elvonult,
12 Auf der Flur erscheinen die Blumen; die Zeit zum Singen ist da. Die Stimme der Turteltaube ist zu hören in unserem Land.	12 földünkön előbújnak a virágok, eljött a szőlőmetszés ideje, s a gerle szava hallatszik a határban.
13 Am Feigenbaum reifen die ersten Früchte; die blühenden Reben duften. Steh auf, meine Freundin, meine Schöne, so komm doch!	13 A füge már kihajtja első gyümölcsét, s a virágzó szőlő illatot áraszt. Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem!
14 Meine Taube im Felsennest, versteckt an der Steilwand, dein Gesicht lass mich sehen, deine Stimme hören! Denn süß ist deine Stimme, lieblich dein Gesicht.	14 Te, galambom a sziklaüregben, a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!«
15 Fangt uns die Füchse, die kleinen Füchse! Sie verwüsten die Weinberge, unsre blühenden Reben.	15 Fogjátok el nekünk a rókakölyköket, mert feldúlják a szőlőt, pedig a szőlőnk már virágzik!
16 Der Geliebte ist mein und ich bin sein; er weidet in den Lilien.	16 Enyém a kedvesem, és én az övé! Élvezi a liliomokat,
17 Wenn der Tag verweht und die Schatten wachsen, komm du, mein Geliebter, der Gazelle gleich,dem jungen Hirsch auf den Balsambergen.	17 amíg a nappal szellője meg nem rezdül, s az árnyak el nem szállnak. Rajta! Tégy úgy, kedvesem, mint a gazella, úgy, mint a szarvasborjú Béter hegyein.