Das erste Buch der Chronik 16

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Man trug die Lade Gottes in das Zelt, das David für sie aufgestellt hatte, setzte sie an ihren Platz in der Mitte des Zeltes und brachte Brand- und Heilsopfer vor Gott dar.	1 Elhozták tehát Isten ládáját és elhelyezték annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid felállíttatott neki, és egészen elégő és békeáldozatokat mutattak be az Úr előtt.
2 Als David mit dem Darbringen der Brand- und Heilsopfer fertig war, segnete er das Volk im Namen des Herrn	2 Amikor aztán befejezte Dávid az egészen elégő és a békeáldozatok bemutatását, megáldotta az Úr nevében a népet,
3 und ließ an alle Israeliten, Männer und Frauen, je einen Laib Brot, einen Dattelkuchen und einen Traubenkuchen austeilen.	3 és mindenkinek, férfinak, asszonynak egyaránt, egy-egy kenyércipót, egy darab marhasültet s egy olajjal sütött kalácsot juttatott.
4 David bestellte für den Dienst vor der Lade des Herrn Leviten, die den Herrn, den Gott Israels, rühmen, loben und preisen sollten.	4 A leviták közül az Úr ládája elé rendelte, hogy szolgálatot teljesítsenek, az Úr tetteiről megemlékezzenek, az Urat, Izrael Istenét magasztalják és dicsérjék:
5 Er bestellte Asaf als ersten, Secharja als zweiten, ferner Jaasiël, Schemiramot, Jehiël, Mattitja, Eliab, Benaja, Obed-Edom und Jëiël. Sie sollten die Harfen und Zithern spielen, Asaf die Zimbeln schlagen	5 Ászáfot, a vezetőt, Zakariást, a helyettesét, továbbá Jáhielt, Semirámótot, Jejélt, Mattitját, Eliábot, Benaját és Obededomot. Jejélt, hogy a húros hangszereket és a lantokat, Ászáfot pedig, hogy a cintányérokat zengessék,
6 und die Priester Benaja und Jahasiël ständig die Trompeten blasen vor der Bundeslade Gottes.	6 Benája és Jáziel papokat pedig, hogy szüntelenül fújják a trombitákat az Úr szövetségének ládája előtt.
7 An jenem Tag ließ David Asaf und seine Amtsbrüder zum ersten Mal diesen Lobpreis zur Ehre des Herrn vortragen:	7 Aznap bízta meg Dávid először Ászáfot és testvéreit az Úr következő dicséretével:
8 Dankt dem Herrn! Ruft seinen Namen an! Macht unter den Völkern seine Taten bekannt!	8 »Dicsérjétek az Urat, kiáltsátok nevét, hirdessétek a népek közt tetteit.
9 Singt ihm und spielt ihm, sinnt nach über all seine Wunder!	9 Énekeljetek neki, zengedezzetek neki beszéljétek minden csodatettét.
10 Rühmt euch seines heiligen Namens! Alle, die den Herrn suchen, sollen sich von Herzen freuen.	10 Dicsekedjetek az ő szent nevével, örvendezzen az Urat keresők szíve.
11 Fragt nach dem Herrn und seiner Macht, sucht sein Antlitz allezeit!	11 Keressétek az Urat és erejét, keressétek arcát szüntelenül.
12 Denkt an die Wunder, die er getan hat, an seine Zeichen und die Beschlüsse aus seinem Mund!	12 Emlékezzetek a csodákra, melyeket művelt, jeleire és szája ítéleteire,
13 Bedenkt es, ihr Nachkommen seines Knechtes Abraham, ihr Kinder Jakobs, die er erwählt hat!	13 ti, Izrael utódai, az ő szolgái, Jákob fiai, az ő választottai.
14 Er, der Herr, ist unser Gott. Seine Herrschaft umgreift die Erde.	14 Ő, az Úr, a mi Istenünk, ő ítéli az egész földet.
15 Ewig denkt er an seinen Bund, an das Wort, das er gegeben hat für tausend Geschlechter,	15 Gondoljatok örökké szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre rendelt,
16 an den Bund, den er mit Abraham geschlossen, an den Eid, den er Isaak geschworen hat.	16 szövetségére, amit Ábrahámmal kötött, az esküre, amelyet Izsáknak tett.
17 Er bestimmte ihn als Satzung für Jakob, als ewigen Bund für Israel.	17 Jákobnak parancsba adta azt, Izraelnek örök szövetségként,
18 Er sprach: Dir will ich Kanaan geben, das Land, das dir als Erbe bestimmt ist.	18 mondván: ‘Neked adom Kánaán földjét örökségtek osztályrészeként.’
19 Als sie noch gering waren an Zahl, nur wenige und fremd im Land,	19 Noha szám szerint kevesen voltak, és zsellérként tartózkodtak rajta,
20 und noch zogen von Volk zu Volk, von einem Reich zum andern,	20 s nemzettől nemzethez vándoroltak, egyik országból a másiknak népéhez,
21 da ließ er sie von niemand bedrücken, wies ihretwegen Könige zurecht:	21 senkinek sem engedte bántani őket, sőt fejedelmeket vert meg érettük,
22 Tastet meine Gesalbten nicht an, tut meinen Propheten nichts zuleide!	22 mondván: ‘Ne bántsátok Felkentjeimet, prófétáimnak ne ártsatok.’
23 Singt dem Herrn, alle Länder der Erde! Verkündet sein Heil von Tag zu Tag!	23 Országok, mindnyájan énekeljetek az Úrnak, szabadítását napról-napra hirdessétek,
24 Erzählt bei den Völkern von seiner Herrlichkeit, bei allen Nationen von seinen Wundern!	24 beszéljetek a nemzetek közt dicsőségéről, valamennyi nép között csodatetteiről.
25 Denn groß ist der Herr und hoch zu preisen, mehr zu fürchten als alle Götter.	25 Mert nagy az Úr és igen méltó a dicséretre, s félelmetesebb minden istennél,
26 Alle Götter der Heiden sind nichtig, der Herr aber hat den Himmel geschaffen.	26 mert a népek istenei mind csak bálványok, egeket csak az Úr alkotott.
27 Hoheit und Pracht sind vor seinem Angesicht, Macht und Glanz in seinem Heiligtum.	27 Dicsőség és fenség van előtte, erő és öröm az ő lakóhelyén.
28 Bringt dar dem Herrn, ihr Stämme der Völker, bringt dar dem Herrn Lob und Ehre!	28 Hódoljatok az Úrnak, népek nemzetségei, ismerjétek el az Úr dicsőségét s erejét,
29 Bringt dar dem Herrn die Ehre seines Namens, spendet Opfergaben und tretet vor ihn hin! In heiligem Schmuck werft euch nieder vor dem Herrn,	29 ismerjétek el az Úrnak, nevének dicsőségét. Hozzatok áldozatot s jöjjetek színe elé, boruljatok szent ékességben az Úr elé.
30 erbebt vor ihm, alle Länder der Erde! Den Erdkreis hat er gegründet, sodass er nicht wankt.	30 Remegjen színétől az egész föld, mert ő vetette meg alapját a földnek, hogy ne ingadozzék.
31 Der Himmel freue sich, die Erde frohlocke. Verkündet bei den Völkern: Der Herr ist König.	31 Örvendjenek az egek, s ujjongjon a föld s mondják a nemzetek között: ‘Az Úr a király.’
32 Es brause das Meer und alles, was es erfüllt, es jauchze die Flur und was auf ihr wächst.	32 Zúgjon a tenger s ami azt betölti. ujjongjanak a mezők s mindaz, ami rajtuk van.
33 Jubeln sollen alle Bäume des Waldes vor dem Herrn, wenn er kommt, um die Erde zu richten.	33 Az erdő fái dicséretet mondanak majd az Úr előtt akkor, mivel eljön megítélni a földet.
34 Danket dem Herrn, denn er ist gütig, denn seine Huld währt ewig.	34 Dicsérjétek az Urat, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló,
35 Sagt: Hilf uns, du Gott unsres Heils, führe uns zusammen, rette uns vor den Völkern! Wir wollen deinen heiligen Namen preisen, uns rühmen, weil wir dich loben dürfen.	35 s mondjátok: ‘Szabadíts meg minket, szabadító Istenünk, gyűjts össze s szabadíts ki minket a pogányok közül, hogy dicsérjük szent neved, s ujjongva zengjük énekeidet.
36 Gepriesen sei der Herr, der Gott Israels, vom Anfang bis ans Ende der Zeiten. Und das ganze Volk rief: Amen, und: Lob sei dem Herrn.	36 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökre.’« Azt mondja erre az egész nép: »Ámen« és »Dicsőség az Úrnak!«
37 Auf Befehl Davids blieben Asaf und seine Brüder vor der Bundeslade des Herrn, um dauernd den täglichen Dienst bei ihr zu verrichten.	37 Otthagyta tehát az Úr szövetségének ládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy szüntelenül, minden napnak s rendjüknek megfelelően szolgálatot teljesítsenek a láda előtt.
38 Bei ihnen waren Obed-Edom und seine Brüder, achtundsechzig Mann. Obed-Edom, der Sohn Jedutuns, und Hosa waren Torwächter.	38 Ugyanakkor Obededomot – éspedig Obededomot, Iditun fiát – és hatvannyolc testvérét meg Hószát ajtónállókká rendelte.
39 Dem Priester Zadok aber und seinen Amtsbrüdern, den Priestern, übertrug er den Dienst vor der Wohnstätte des Herrn auf der Kulthöhe in Gibeon.	39 Szádok papot s paptestvéreit az Úr hajléka előtt, a gibeoni magaslaton hagyta,
40 Sie sollten täglich am Morgen und am Abend auf dem Brandopferaltar dem Herrn Opfer darbringen und alles ausführen, was im Gesetz geschrieben steht, auf das der Herr die Israeliten verpflichtet hat.	40 hogy szüntelenül, reggel és este, egészen elégő áldozatot mutassanak be az Úrnak az egészen elégő áldozat oltárán, pontosan úgy, ahogy meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izraelnek parancsolt.
41 Bei ihnen waren Heman und Jedutun sowie die anderen, die ausgewählt und namentlich dazu bestimmt waren, den Herrn zu loben: «Denn seine Huld währt ewig.»	41 Rajta kívül otthagyta Hemánt, Iditunt s a többieket, akiket név szerint kiválasztott, hogy dicsérjék az Urat, »mert irgalmassága örökkévaló«,
42 Heman und Jedutun hatten Trompeten und Zimbeln für die Spieler und Instrumente für die Gotteslieder. Die Söhne Jedutuns waren für das Tor bestellt.	42 Hemánt és Iditunt, hogy trombitáljanak s a cintányérokat s az Istennek való énekléshez tartozó egyéb hangszereket zengessék, Iditun fiait pedig ajtónállókká tette.
43 Dann ging das ganze Volk wieder nach Hause. Auch David ging heim, um seine Familie zu begrüßen.	43 Erre az egész nép hazatért, Dávid pedig elment, hogy a maga háza népét is megáldja.