ΙΩΒ - Giobbe - Job 29
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
LXX | NOVA VULGATA |
---|---|
1 ετι δε προσθεις ιωβ ειπεν τω προοιμιω | 1 Addidit quoque Iob assumens parabolam suam et di xit: |
2 τις αν με θειη κατα μηνα εμπροσθεν ημερων ων με ο θεος εφυλαξεν | 2 “ Quis mihi tribuat, ut sim iuxta menses pristinos, secundum dies, quibus Deus custodiebat me? |
3 ως οτε ηυγει ο λυχνος αυτου υπερ κεφαλης μου οτε τω φωτι αυτου επορευομην εν σκοτει | 3 Quando splendebat lucerna eius super caput meum, et ad lumen eius ambulabam in tenebris. |
4 οτε ημην επιβριθων οδοις οτε ο θεος επισκοπην εποιειτο του οικου μου | 4 Sicut fui in diebus adulescentiae meae, quando familiaris Deus erat in tabernaculo meo, |
5 οτε ημην υλωδης λιαν κυκλω δε μου οι παιδες | 5 quando erat Omnipotens mecum, et in circuitu meo pueri mei, |
6 οτε εχεοντο μου αι οδοι βουτυρω τα δε ορη μου εχεοντο γαλακτι | 6 quando lavabam pedes meos lacte, et petra fundebat mihi rivos olei. |
7 οτε εξεπορευομην ορθριος εν πολει εν δε πλατειαις ετιθετο μου ο διφρος | 7 Quando procedebam ad portam civitatis et in platea parabam cathedram mihi, |
8 ιδοντες με νεανισκοι εκρυβησαν πρεσβυται δε παντες εστησαν | 8 videbant me iuvenes et abscondebantur, et senes assurgentes stabant. |
9 αδροι δε επαυσαντο λαλουντες δακτυλον επιθεντες επι στοματι | 9 Principes cessabant loqui et digitum superponebant ori suo. |
10 οι δε ακουσαντες εμακαρισαν με και γλωσσα αυτων τω λαρυγγι αυτων εκολληθη | 10 Vocem suam cohibebant duces, et lingua eorum palato suo adhaerebat. |
11 οτι ους ηκουσεν και εμακαρισεν με οφθαλμος δε ιδων με εξεκλινεν | 11 Auris audiens beatificabat me, et oculus videns testimonium reddebat mihi, |
12 διεσωσα γαρ πτωχον εκ χειρος δυναστου και ορφανω ω ουκ ην βοηθος εβοηθησα | 12 eo quod liberassem pauperem vociferantem et pupillum, cui non esset adiutor. |
13 ευλογια απολλυμενου επ' εμε ελθοι στομα δε χηρας με ευλογησεν | 13 Benedictio perituri super me veniebat, et cor viduae iubilare feci. |
14 δικαιοσυνην δε ενεδεδυκειν ημφιασαμην δε κριμα ισα διπλοιδι | 14 Iustitia indutus sum et vestivi me, sicut vestimento et diademate, iudicio meo. |
15 οφθαλμος ημην τυφλων πους δε χωλων | 15 Oculus fui caeco et pes claudo; |
16 εγω ημην πατηρ αδυνατων δικην δε ην ουκ ηδειν εξιχνιασα | 16 pater eram pauperum et causam viri ignoti diligentissime investigabam. |
17 συνετριψα δε μυλας αδικων εκ δε μεσου των οδοντων αυτων αρπαγμα εξεσπασα | 17 Conterebam molas iniqui et de dentibus illius auferebam praedam. |
18 ειπα δε η ηλικια μου γηρασει ωσπερ στελεχος φοινικος πολυν χρονον βιωσω | 18 Dicebamque: In nidulo meo moriar et sicut palma multiplicabo dies. |
19 η ριζα μου διηνοικται επι υδατος και δροσος αυλισθησεται εν τω θερισμω μου | 19 Radix mea aperta est secus aquas, et ros morabitur in ramis meis. |
20 η δοξα μου καινη μετ' εμου και το τοξον μου εν χειρι αυτου πορευσεται | 20 Gloria mea semper innovabitur, et arcus meus in manu mea instaurabitur. |
21 εμου ακουσαντες προσεσχον εσιωπησαν δε επι τη εμη βουλη | 21 Qui me audiebant, blandiebantur et intenti tacebant ad consilium meum. |
22 επι δε τω εμω ρηματι ου προσεθεντο περιχαρεις δε εγινοντο οποταν αυτοις ελαλουν | 22 Verbis meis addere nihil audebant, et super illos stillabat eloquium meum. |
23 ωσπερ γη διψωσα προσδεχομενη τον υετον ουτως ουτοι την εμην λαλιαν | 23 Exspectabant me sicut pluviam et os suum aperiebant quasi ad imbrem serotinum. |
24 εαν γελασω προς αυτους ου μη πιστευσωσιν και φως του προσωπου μου ουκ απεπιπτεν | 24 Si quando ridebam ad eos, non credebant, et lux vultus mei non cadebat in terram. |
25 εξελεξαμην οδον αυτων και εκαθισα αρχων και κατεσκηνουν ωσει βασιλευς εν μονοζωνοις ον τροπον παθεινους παρακαλων | 25 Si voluissem ire ad eos, sedebam primus; cumque sederem quasi rex, circumstante exercitu, eram tamen maerentium consolator. |