A zsoltárok könyve 60

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Miktám Dávidtól. Tanító ének.	1 Al maestro di coro. Secondo "I gigli del testimonio". Miktam. Di Davide. Per l'apprendimento.
2 Amikor kivonult Arám Naharaim és Arám Szóba ellen, és amikor Joáb visszatért és legyőzte Edomot a Sóaknás völgyben: tizenkétezret.	2 Quando combatteva contro Aram Nacaraim e Aram Soba, e tornò Ioab e percosse Edom nella Valle delle saline: dodicimila (soldati nemici uccisi).
3 Isten, elvetettél és szerteszórtál minket, haragra gerjedtél, de térj vissza hozzánk!	3 O Dio, ci hai rigettati, ci hai dispersi, ti sei sdegnato; ma ora liberaci di nuovo!
4 Megrendítetted az országot és összetörted, gyógyítsd meg sebeit, mert egyre remeg.	4 Hai scosso la terra, l'hai dilaniata: guarisci le sue ferite, perché vacilla.
5 Kemény dolgokat mutattál népednek, kábító borral itattál minket.	5 Cose dure hai fatto sperimentare al tuo popolo, ci hai dato a bere vino da vertigini.
6 Jelt adtál a téged félőknek, hogy az íjak elől megmeneküljenek.	6 Hai concesso un vessillo a quelli che ti temono affinché possano fuggire dinanzi all'arco.
7 Hogy szeretteid megszabaduljanak, szabadíts meg jobboddal és hallgass meg minket!	7 Affinché siano salvi i tuoi diletti, porta salvezza con la tua destra ed esaudiscici.
8 Szent helyén így szól Isten: »Örvendezve kiosztom Szíchemet, kimérem Szukkót völgyét nektek.	8 Dio parla nel suo santuario: "Esulterò e spartirò Sichem, dividerò la valle di Succot.
9 Enyém Gileád és enyém Manassze, és Efraim fejem sisakja. Júda az én jogaram,	9 Mio è Gàlaad e mio è Manasse, Efraim è l'elmo del mio capo, Giuda è il mio scettro,
10 Moáb a tál, amelyben mosakszom. Edomra vetem sarumat, a filiszteusok hódolnak nekem.«	10 Moab il catino del mio lavacro, su Edom getto via il mio calzare, sulla Filistea io voglio esultare".
11 Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el engem Edomba?	11 Chi vorrà portarmi nella città munita? Chi vorrà guidarmi fino a Edom?
12 Nemde te, Isten, bár elvetettél minket, te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel? Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az emberi segítség,	12 Non sei stato forse tu, o Dio, a rigettarci? E non esci più, o Dio, alla testa delle nostre schiere?
13 de Istennel győzelmet aratunk, s ő eltapossa ellenségeinket.	13 Dacci il tuo aiuto contro l'avversario, vana è infatti la vittoria dell'uomo.
	14 In Dio faremo prodigi, sarà lui a calpestare i nostri avversari.