A zsoltárok könyve 60

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Miktám Dávidtól. Tanító ének.	1 Unto the end, for them that shall be changed, for the inscription of a title, to David himself, for doctrine,
2 Amikor kivonult Arám Naharaim és Arám Szóba ellen, és amikor Joáb visszatért és legyőzte Edomot a Sóaknás völgyben: tizenkétezret.	2 when he set fire to Mesopotamia of Syria and Sobal and Joab returned and slew of Edom, in the vale of the saltpits, twelve thousand men.
3 Isten, elvetettél és szerteszórtál minket, haragra gerjedtél, de térj vissza hozzánk!	3 O God, thou hast cast us off, and hast destroyed us; thou hast been angry, and hast had mercy on us.
4 Megrendítetted az országot és összetörted, gyógyítsd meg sebeit, mert egyre remeg.	4 Thou hast moved the earth, and hast troubled it: heal thou the breaches thereof, for it has been moved.
5 Kemény dolgokat mutattál népednek, kábító borral itattál minket.	5 Thou hast shewn thy people hard things; thou hast made us drink wine of sorrow.
6 Jelt adtál a téged félőknek, hogy az íjak elől megmeneküljenek.	6 Thou hast given a warning to them that fear thee: that they may flee from before the bow: That thy beloved may be delivered.
7 Hogy szeretteid megszabaduljanak, szabadíts meg jobboddal és hallgass meg minket!	7 Save me with thy right hand, and hear me.
8 Szent helyén így szól Isten: »Örvendezve kiosztom Szíchemet, kimérem Szukkót völgyét nektek.	8 God hath spoken in his holy place: I will rejoice, and I will divide Sichem; and will mete out the vale of tabernacles.
9 Enyém Gileád és enyém Manassze, és Efraim fejem sisakja. Júda az én jogaram,	9 Galaad is mine, and Manasses is mine: and Ephraim is the strength of my head. Juda is my king:
10 Moáb a tál, amelyben mosakszom. Edomra vetem sarumat, a filiszteusok hódolnak nekem.«	10 Moab is the pot of my hope. Into Edom will I stretch out my shoe: to me the foreigners are made subject.
11 Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el engem Edomba?	11 Who will bring me into the strong city? who will lead me into Edom?
12 Nemde te, Isten, bár elvetettél minket, te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel? Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az emberi segítség,	12 Wilt not thou, O God, who hast cast us off? and wilt not thou, O God, go out with our armies?
13 de Istennel győzelmet aratunk, s ő eltapossa ellenségeinket.	13 Give us help from trouble: for vain is the salvation of man.
	14 Through God we shall do mightily: and he shall bring to nothing them that afflict us.