Jób könyve 33

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Halljad tehát, Jób, beszédemet, és figyelj minden szavamra!	1 Audi igitur, Iob, eloquia mea et omnes sermones meos ausculta.
2 Íme, megnyitom számat, szóljon nyelvem torkomban!	2 Ecce aperui os meum, loquatur lingua mea in faucibus meis.
3 Becsületes szívből jönnek szavaim, és tiszta véleményt hirdet ajkam.	3 Ex recto corde sermones mei sunt, et sententiam puram labia mea loquentur.
4 Isten lehelete alkotott, s a Mindenható fuvallata éltet engem.	4 Spiritus Dei fecit me, et spiraculum Omnipotentis vivificavit me.
5 Ha tudsz, csak felelj meg nekem és állj ki velem szemben.	5 Si potes, responde mihi, praepara te coram me et consiste.
6 hisz engem is Isten alkotott, mint téged, ugyanolyan agyagból alkotott engem is,	6 Ecce ego sicut tu coram Deo sum et de eodem luto abscissus sum et ego.
7 a tőlem való félelem ne rettentsen meg téged, és ékesszólásom ne legyen terhedre!	7 Verumtamen terror meus non te terreat, et onus meum non sit tibi grave.
8 Nos, te azt mondtad fülem hallatára, hallottam beszéded szavát:	8 Dixisti ergo in auribus meis, et vocem verborum tuorum audivi:
9 ‘Tiszta vagyok és bűntelen, mocsok nélkül és nincs gonoszság bennem!	9 “Mundus sum ego et absque delicto; immaculatus, et non est iniquitas in me.
10 Íme, ő vádakat talál ki ellenem és ellenségének néz engem!	10 Quia querelas in me repperit, ideo arbitratus est me inimicum sibi;
11 Béklyóba szorítja lábamat és figyeli minden utamat!’	11 posuit in nervo pedes meos, custodivit omnes semitas meas”.
12 Ez az, amiben nincs igazad, felelem neked, mert Isten különb az embernél.	12 Hoc est ergo, in quo non es iustificatus, respondebo tibi, quia maior est Deus homine.
13 Azért perelsz vele, mert egyetlen szavadat sem méltatta válaszra?	13 Quare adversus eum contendis, quod non ad omnia verba responderit tibi?
14 Egyszer szól Isten, és nem hozza elő ugyanazt másodszor:	14 Semel loquitur Deus, et secundo idipsum non repetit.
15 álom által, éjjeli látomásban, amikor mély álom száll az emberekre, s az ágyon szenderegnek;	15 Per somnium in visione nocturna, quando irruit sopor super homines, et dormiunt in lectulo,
16 megnyitja akkor az emberek fülét és megintve fegyelemre tanítja őket,	16 tunc aperit aures virorum et in visionibus terret eos,
17 hogy eltérítse az embert tetteitől, és megszabadítsa a kevélységtől,	17 ut avertat hominem ab his, quae facit, et liberet eum de superbia,
18 hogy visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét, hogy ne rohanjon kardba.	18 eruens animam eius a fovea et vitam illius, ut non transeat canalem mortis.
19 Meg is feddi őt még fájdalommal az ágyban, és megfonnyasztja minden csontját,	19 Increpat quoque per dolorem in lectulo, et tremitus ossium eius continuus.
20 úgy, hogy megutálja élete a kenyeret, és lelke a régi kedvelt ételt;	20 Abominabilis ei fit in vita sua panis, et animae illius cibus ante desiderabilis.
21 húsa elsorvad, csontjai pedig, amelyek be voltak borítva, előtűnnek.	21 Tabescet caro eius in conspectu, et ossa, quae non videbantur, nudabuntur.
22 Lelke a sírveremhez közeledik, és élete a halálthozókhoz.	22 Appropinquavit corruptioni foveae, et vita illius mortiferis sedibus.
23 De ha közbenjár érte egy angyal, csak egy az ezer közül, hogy hírül adja az embernek kötelességét,	23 Si fuerit apud eum angelus, unus de milibus interpres, ut annuntiet homini aequitatem,
24 megkönyörül majd rajta és mondja: ‘Engedd őt szabadon, hogy ne szálljon a sírverembe, megtaláltam már, amiért neki kegyelmezzek.’	24 miserebitur eius et dicet: “Libera eum, ut non descendat in foveam; inveni, in quo ei propitier”.
25 Ha el is sorvadt teste a büntetésektől, újra kezdi ifjúsága napjait.	25 Revirescet caro eius plus quam in iuventute, revertetur ad dies adulescentiae suae.
26 Könyörög Istenhez, és ő kegyébe fogadja, hogy ujjongva láthassa arcát, és visszaadja az embernek igazságát.	26 Deprecabitur Deum, et placabilis ei erit; et videbit faciem eius in iubilo, et reddet homini iustitiam suam.
27 Körültekint az emberek között és mondja: ‘Vétkeztem és valóban helytelenül cselekedtem, de nem bűnhődtem, amint méltó voltam:	27 Canit ad homines et dicit: “Peccavi et iustitiam perverti et non debui satisfacere.
28 megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a sírverembe, hanem éljek és lássam a napvilágot!’	28 Liberavit animam suam, ne pergeret in foveam, sed vivens lucem videret”.
29 Íme, mindezeket cselekszi Isten, kétszer is, akár háromszor is az emberrel,	29 Ecce haec omnia operatur Deus duobus, tribus vicibus cum homine,
30 hogy visszarántsa lelkét az enyészettől, hogy megvilágítsa az élők napfényével.	30 ut revocet animas eorum a fovea et illuminet luce viventium.
31 Figyelmezz, Jób, és hallgass rám! Légy csendben, hadd beszéljek én!	31 Attende, Iob, et audi me et tace, dum ego loquor.
32 Ha van mondanivalód, felelj meg nekem, beszélj, mert szívesen adnék neked igazat.	32 Si autem habes quod loquaris, responde mihi; loquere, volo enim te apparereiustum.
33 Ha pedig nincs mit mondanod, hallgass engem, légy csendben, majd bölcsességre tanítalak!«	33 Quod si non habes, audi me; tace, et docebo te sapientiam ”.