Jób könyve 33

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Halljad tehát, Jób, beszédemet, és figyelj minden szavamra!	1 ¡Vamos, Job, escucha mis palabras, oye atentamente lo que voy a decir!
2 Íme, megnyitom számat, szóljon nyelvem torkomban!	2 Ya ves que he abierto mi boca, mi lengua ha comenzado a hablar.
3 Becsületes szívből jönnek szavaim, és tiszta véleményt hirdet ajkam.	3 Mi corazón desborda de palabras sabias, mis labios dirán la pura verdad.
4 Isten lehelete alkotott, s a Mindenható fuvallata éltet engem.	4 A mí me hizo el soplo de Dios, el aliento del Todopoderoso me dio la vida.
5 Ha tudsz, csak felelj meg nekem és állj ki velem szemben.	5 Respóndeme, si eres capaz; prepárate, y toma posición ante mí.
6 hisz engem is Isten alkotott, mint téged, ugyanolyan agyagból alkotott engem is,	6 Para Dios, yo soy igual que tú, yo también fui modelado de la arcilla.
7 a tőlem való félelem ne rettentsen meg téged, és ékesszólásom ne legyen terhedre!	7 Por eso, no te espantará el temor a mí ni el peso de mi mano te abrumará.
8 Nos, te azt mondtad fülem hallatára, hallottam beszéded szavát:	8 Sí, tú has dicho a mis oídos –yo escuché el sonido de tus palabras–:
9 ‘Tiszta vagyok és bűntelen, mocsok nélkül és nincs gonoszság bennem!	9 «Soy puro, no cometí ninguna falta; estoy limpio y libre de culpa;
10 Íme, ő vádakat talál ki ellenem és ellenségének néz engem!	10 sin embargo él encuentra pretextos contra mí y me considera su enemigo:
11 Béklyóba szorítja lábamat és figyeli minden utamat!’	11 Pone mis pies en el cepo y vigila todos mis pasos».
12 Ez az, amiben nincs igazad, felelem neked, mert Isten különb az embernél.	12 Pero yo te respondo: En esto no tienen razón, porque Dios es más grande que el hombre.
13 Azért perelsz vele, mert egyetlen szavadat sem méltatta válaszra?	13 ¿Por qué pretendes litigar con él como si no respondiera a ninguna de tus palabras?
14 Egyszer szól Isten, és nem hozza elő ugyanazt másodszor:	14 En realidad, Dios habla una vez, y luego otra, sin que se preste atención.
15 álom által, éjjeli látomásban, amikor mély álom száll az emberekre, s az ágyon szenderegnek;	15 En un sueño, en una visión nocturna, cuando un profundo sopor invade a los hombres y ellos están dormidos en su lecho,
16 megnyitja akkor az emberek fülét és megintve fegyelemre tanítja őket,	16 entonces, él se revela a los mortales y los atemoriza con apariciones,
17 hogy eltérítse az embert tetteitől, és megszabadítsa a kevélységtől,	17 para apartar al hombre de sus malas obras y extirpar el orgullo del mortal;
18 hogy visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét, hogy ne rohanjon kardba.	18 para preservar su alma de la Fosa] y su vida, del Canal subterráneo.
19 Meg is feddi őt még fájdalommal az ágyban, és megfonnyasztja minden csontját,	19 También lo corrige en su lecho por el sufrimiento, cuando sus huesos tiemblan sin cesar:
20 úgy, hogy megutálja élete a kenyeret, és lelke a régi kedvelt ételt;	20 el hombre siente náusea de la comida y pierde el gusto por los manjares apetecibles;
21 húsa elsorvad, csontjai pedig, amelyek be voltak borítva, előtűnnek.	21 su carne desaparece de las miradas y se trasparentan sus huesos, que antes no se veían;
22 Lelke a sírveremhez közeledik, és élete a halálthozókhoz.	22 su alma se acerca a la Fosa y su vida, a las aguas de la Muerte.
23 De ha közbenjár érte egy angyal, csak egy az ezer közül, hogy hírül adja az embernek kötelességét,	23 Si hay un ángel junto a él, un intérprete, uno entre mil, para indicarle al hombre su deber;
24 megkönyörül majd rajta és mondja: ‘Engedd őt szabadon, hogy ne szálljon a sírverembe, megtaláltam már, amiért neki kegyelmezzek.’	24 si él tiene compasión y dice: «Líbralo de bajar a la Fosa, yo he encontrado un rescate».
25 Ha el is sorvadt teste a büntetésektől, újra kezdi ifjúsága napjait.	25 entonces su carne recupera la frescura juvenil y él vuelve a los días de su adolescencia;
26 Könyörög Istenhez, és ő kegyébe fogadja, hogy ujjongva láthassa arcát, és visszaadja az embernek igazságát.	26 invoca a Dios, que se le muestra propicio, contempla su rostro con gritos de alegría, anuncia a los demás su salvación,
27 Körültekint az emberek között és mondja: ‘Vétkeztem és valóban helytelenül cselekedtem, de nem bűnhődtem, amint méltó voltam:	27 y entona, entre los hombres, este canto: «Yo había pecado y tergiversado el derecho, pero él no me trató como correspondía;
28 megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a sírverembe, hanem éljek és lássam a napvilágot!’	28 ¡libró mi alma de pasar por la Fosa y mi vida contempla la luz!».
29 Íme, mindezeket cselekszi Isten, kétszer is, akár háromszor is az emberrel,	29 Todo esto es lo que hace Dios, dos y tres veces, en favor del hombre,
30 hogy visszarántsa lelkét az enyészettől, hogy megvilágítsa az élők napfényével.	30 para hacer volver su vida de la Fosa e iluminarlo con la luz de los vivientes.
31 Figyelmezz, Jób, és hallgass rám! Légy csendben, hadd beszéljek én!	31 Atiende, Job, escúchame; cállate, y yo hablaré.
32 Ha van mondanivalód, felelj meg nekem, beszélj, mert szívesen adnék neked igazat.	32 Si tienes algo que decir, replícame, habla, porque yo quisiera darte la razón.
33 Ha pedig nincs mit mondanod, hallgass engem, légy csendben, majd bölcsességre tanítalak!«	33 De lo contrario, escúchame; cállate, y te enseñaré la sabiduría.