Jób könyve 33

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Halljad tehát, Jób, beszédemet, és figyelj minden szavamra!	1 Ora dunque, Giobbe, ascolta, ti prego, i miei ragionamenti, E porgi gli orecchi a tutte le mie parole.
2 Íme, megnyitom számat, szóljon nyelvem torkomban!	2 Ecco, ora io ho aperta la mia bocca, La mia lingua parla nel mio palato.
3 Becsületes szívből jönnek szavaim, és tiszta véleményt hirdet ajkam.	3 Le mie parole saranno secondo la dirittura del mio cuore; E le mie labbra proferiranno scienza pura.
4 Isten lehelete alkotott, s a Mindenható fuvallata éltet engem.	4 Lo Spirito di Dio mi ha fatto, E l’alito dell’Onnipotente mi ha data la vita.
5 Ha tudsz, csak felelj meg nekem és állj ki velem szemben.	5 Se tu puoi, rispondimi; Mettiti in ordine contro a me, e presentati pure.
6 hisz engem is Isten alkotott, mint téged, ugyanolyan agyagból alkotott engem is,	6 Ecco, io sono a Dio, come tu; Anch’io sono stato tratto dal fango.
7 a tőlem való félelem ne rettentsen meg téged, és ékesszólásom ne legyen terhedre!	7 Ecco, il mio spavento non ti sgomenterà, E la mia mano non ti sarà grave addosso
8 Nos, te azt mondtad fülem hallatára, hallottam beszéded szavát:	8 Tu hai pur detto, udendolo io, Ed io ho intesa la voce delle parole:
9 ‘Tiszta vagyok és bűntelen, mocsok nélkül és nincs gonoszság bennem!	9 Io son puro, senza misfatto; Io son netto, e non vi è iniquità in me;
10 Íme, ő vádakat talál ki ellenem és ellenségének néz engem!	10 Ecco, egli trova delle occasioni contro a me; Egli mi reputa per suo nemico;
11 Béklyóba szorítja lábamat és figyeli minden utamat!’	11 Egli ha messi i miei piedi ne’ ceppi, Egli spia tutti i miei sentieri.
12 Ez az, amiben nincs igazad, felelem neked, mert Isten különb az embernél.	12 Ecco, in questo tu non sei stato giusto; io ti risponderò; Perciocchè Iddio è vie maggiore che l’uomo.
13 Azért perelsz vele, mert egyetlen szavadat sem méltatta válaszra?	13 Perchè hai tu conteso con lui, Perchè egli non dichiara tutte le sue ragioni?
14 Egyszer szól Isten, és nem hozza elő ugyanazt másodszor:	14 Egli è ben vero, che talora Iddio parla una volta, E due, a chi non vi ha atteso.
15 álom által, éjjeli látomásban, amikor mély álom száll az emberekre, s az ágyon szenderegnek;	15 In sogno, in vision notturna, Quando il più profondo sonno cade in su gli uomini, Quando essi son tutti sonnacchiosi sopra i lor letti;
16 megnyitja akkor az emberek fülét és megintve fegyelemre tanítja őket,	16 Allora egli apre loro l’orecchio, E suggella il lor castigo;
17 hogy eltérítse az embert tetteitől, és megszabadítsa a kevélységtől,	17 Per istorre l’uomo dalle opere sue, E per far che la superbia dell’uomo non apparisca più;
18 hogy visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét, hogy ne rohanjon kardba.	18 Per iscampar l’anima sua dalla fossa, E far che la sua vita non passi per la spada
19 Meg is feddi őt még fájdalommal az ágyban, és megfonnyasztja minden csontját,	19 Ma talora altresì l’uomo è castigato con dolori sopra il suo letto, E tutte le sue ossa di grave malattia;
20 úgy, hogy megutálja élete a kenyeret, és lelke a régi kedvelt ételt;	20 E la sua vita gli fa abbominare il cibo, E l’anima sua la vivanda desiderabile;
21 húsa elsorvad, csontjai pedig, amelyek be voltak borítva, előtűnnek.	21 La sua carne è consumata, talchè non apparisce più; E le sue ossa, che prima non si vedevano, spuntano fuori;
22 Lelke a sírveremhez közeledik, és élete a halálthozókhoz.	22 E l’anima sua si accosta alla fossa, E la vita sua a’ mali mortali.
23 De ha közbenjár érte egy angyal, csak egy az ezer közül, hogy hírül adja az embernek kötelességét,	23 Ma se allora vi è appresso di lui alcun messo, un parlatore, Uno d’infra mille, Per dichiarare all’uomo il suo dovere;
24 megkönyörül majd rajta és mondja: ‘Engedd őt szabadon, hogy ne szálljon a sírverembe, megtaláltam már, amiért neki kegyelmezzek.’	24 Iddio gli farà grazia, e dirà: Riscuotilo, che non iscenda alla fossa; Io ho trovato il riscatto.
25 Ha el is sorvadt teste a büntetésektől, újra kezdi ifjúsága napjait.	25 La sua carne diventerà morbida, più che non è in fanciullezza; Egli ritornerà a’ dì della sua giovanezza.
26 Könyörög Istenhez, és ő kegyébe fogadja, hogy ujjongva láthassa arcát, és visszaadja az embernek igazságát.	26 Egli supplicherà a Dio, ed egli gli sarà placato, E gli farà veder la sua faccia con giubilo, E renderà all’uomo la sua giustizia.
27 Körültekint az emberek között és mondja: ‘Vétkeztem és valóban helytelenül cselekedtem, de nem bűnhődtem, amint méltó voltam:	27 Ed esso poi si volgerà verso gli uomini, e dirà: Io avea peccato, ed avea pervertita la dirittura, E ciò non mi ha punto giovato.
28 megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a sírverembe, hanem éljek és lássam a napvilágot!’	28 Così Iddio riscoterà l’anima sua, che non passi nella fossa, E la vita sua vedrà la luce
29 Íme, mindezeket cselekszi Isten, kétszer is, akár háromszor is az emberrel,	29 Ecco, Iddio opera tutte queste cose Due e tre volte inverso l’uomo;
30 hogy visszarántsa lelkét az enyészettől, hogy megvilágítsa az élők napfényével.	30 Per ritrarre l’anima sua dalla fossa, Acciocchè sia illuminata della luce de’ viventi.
31 Figyelmezz, Jób, és hallgass rám! Légy csendben, hadd beszéljek én!	31 Attendi, o Giobbe, ascoltami; Taci, ed io parlerò.
32 Ha van mondanivalód, felelj meg nekem, beszélj, mert szívesen adnék neked igazat.	32 Se tu hai alcuna cosa da dire, rispondimi; Parla, perciocchè io desidero giustificarti.
33 Ha pedig nincs mit mondanod, hallgass engem, légy csendben, majd bölcsességre tanítalak!«	33 Se no, ascoltami tu; Taci, ed io t’insegnerò la sapienza