Jób könyve 30
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142
Ter
Kiv
Lev
Szám
MTörv
Józs
Bír
Rút
1Sám
2Sám
1Kir
2Kir
1Krón
2Krón
Ezdr
Neh
Tób
Judit
Eszt
1Makk
2Makk
Jób
Zsolt
Péld
Préd
Én
Bölcs
Sir
Iz
Jer
Siralm
Bár
Ez
Dán
Óz
Jo
Ám
Abd
Jón
Mik
Náh
Hab
Szof
Agg
Zak
Mal
Mt
Mk
Lk
Jn
Csel
Róm
1Kor
2Kor
Gal
Ef
Fil
Kol
1Tessz
2Tessz
1Tim
2Tim
Tit
Filem
Zsid
Jak
1Pét
2Pét
1Ján
2Ján
3Ján
Júd
Jel
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
KÁLDI-NEOVULGÁTA | BIBBIA RICCIOTTI |
---|---|
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam! | 1 - Adesso invece, si fan beffe di meminori di me in età, i cui padri io già non degnaid'ammettere fra i cani del mio gregge. |
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak, | 2 La cui forza di braccia a me non serviva, a pur di vivere sembravano incapaci, |
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól, | 3 squallidi [com'erano] di penuria e di fame: essi, che brucavano lungo il deserto, consunti da calamità e miseria: |
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük, | 4 mangiavano erbe e cortecce d'alberi, ed era lor cibo la radice di ginepro. |
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval. | 5 E andando in cerca di tali cose lungo le valli, quando ne avessero trovate, vi correvano sopra con schiamazzo. |
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon; | 6 Abitavano essi nei deserti dei torrenti, nelle grotte della terra e sulla ghiaia; |
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak; | 7 e ivi dimorando erano lieti, stimando una delizia star fra le ortiche: |
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön. | 8 gente stolta ed ignobile, che nemmen comparisce sulla terra! |
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem. | 9 E adesso, son diventato la loro canzone, sono per essi una favola: |
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek, | 10 mi hanno aborrito, fuggono lungi da me, nè senton ritegno a sputacchiarmi in faccia! |
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett. | 11 Poichè aprì [Dio] la sua faretra, e m'ha bersagliato, e ha messo il morso alla mia bocca. |
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel, | 12 A destra d'oriente insorsero a un tratto le mie calamità, travolsero i miei passi, e m'oppressero come flutti che s'avanzino; |
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen. | 13 sconvolsero le mie strade, mi tesero insidie e prevalsero, nè vi fu chi desse aiuto; |
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak. | 14 come per muro spaccato e porta sforzataesse piombarono su me, e sulle mie miserie incrudelirono: |
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő. | 15 sono ridotto a nulla; tu rapisti via come vento la mia aspirazione, e come nube trascorse via la mia salvezza. |
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai. | 16 E adesso, in me stesso si disfà l'anima mia, e m'hanno afferrato giorni di miseria. |
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek. | 17 Di notte l'ossa mie son trafitte da dolori, e questi miei divoratori non dormono; |
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása. | 18 la loro moltitudine consuma il mio manto, e come cappuccio di tunica mi costringono. |
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu. | 19 Sono diventato pari a fango, e simile a pula e a cenere. |
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám. | 20 Verso te, [o Dio], io grido, ma tu non mi ascolti, fermo mi tengo, ma tu non mi guardi; |
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem. | 21 sei diventato verso me crudele, e nella durezza del tuo pugno mi combatti; |
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel. | 22 mi lanciasti in alto, e come gittandomi al ventominutamente mi sfracellasti: |
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére. | 23 lo so, a morte tu mi consegni, là ov'è fissata la casa per ogni vivente! |
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő! | 24 Eppure, non per loro distruzione tu stendi la mano, e quando procombano, tu stesso li salverai. |
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt. | 25 Io piangevo in altri tempi su chi era afflitto, e l'anima mia aveva pietà per il povero. |
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő. | 26 Aspettavo il bene, e m'è venuto il male, attendevo la luce, e sono spuntate le tenebre, |
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám. | 27 Le mie viscere bollono senza aver tregua, mi si fecero incontro giorni di miseria; |
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok. | 28 abbrunato m'aggiro, ma non dal sole, mi levo su, nell'adunanza io grido; |
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak. | 29 fratello son diventato agli sciacalli, e compagno agli struzzi: |
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim. | 30 mi si è annerita in dosso la mia pelle, il mio scheletro è arrostito dal bruciore. |
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava! | 31 È diventata lutto la mia cetra, e la mia zampogna una voce di piangenti! |